A még – kissé talán nagyvonalúan, de – illendőnek tartott néhánynapos késedelemmel köszöntjük Vaskuti Istvánt 65. születésnapja alkalmából és kívánunk a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe 1998-ban beválasztott kenus olimpiai bajnoknak sok erőt, boldogságot és főleg egészséges, hosszú életet.
Akadt a magyar sikersportág nagy egyéniségekben bővelkedő történetében egy bő évtized, amikor elképzelhetetlen volt nélküle az éremgyártás a különféle világversenyeken!
Az aranyak gyűjtését – igazolva kivételes és ígéretes tehetségét, hiszen már 20. születésnapja előtt nyert 4 érmet a honi legjobbak között – 1977-ben kezdte, amikor triplázott az országos bajnokságon, s először állhatott eredményhirdetésnél a dobogó legfelső fokán a szófia vb-n is.
A következő esztendőkben a világ kenus elitjének éremosztásaira gyakorlatilag bérletet váltott, a statisztikája egyenesen kuriózumszámba megy: nem kevesebb, mint 36-szor végzett az első három között, s 27 alkalommal bizonyult legyőzhetetlennek! Igazi „csapatembernek” számított, sikereinek hozzávetőlegesen 90 százalékát párosban aratta. A csúcsra, ami olimpiai bajnoki címet hozott számára szintén a C2 500 m-es számban jutott Foltán Lászlóval 1980-ban, a moszkvai ötkarikás játékokon!
Versenyzői pályafutása befejezését méltó módon ünnepelhette: 1988-ban Szöul előtt ő mondta az olimpiai esküt, majd a dél-koreai fővárosban a megnyitón zászlóvivőként vonult csapattársai előtt.
Ezután, vagyis eddigi élete második felében is maradt a sportágban, gyakorlatilag mindmáig: edzőként már 1991-ben vb-aranyat ünnepelhetett a Szabó Attila, Pálizs Attila kenupárossal, később a hazai, valamint a nemzetközi szövetségben, s a Magyar Olimpiai Bizottságban kamatoztatta óriási tapasztalatait.
Manapság sem tétlenkedik, tehetséges utánpótláskorú utódait oktatja örök szerelmére, a kenuzásra.
