Török Ferenc, Halhatatlan Tagunk, a 2x-es olimpiai bajnok, olimpiai bronzérmes, 4x-es világbajnok, 9x-es magyar bajnok öttusázó, mesteredző, sportvezető, a legnagyobb örömünkre kora ellenére is nagyon jó egészségnek örvend. Dolgozik, szervezkedik és hetente nyolcszor(!) edz – pedig idén már a 88. életévét tölti be (augusztus 3-án ünnepli majd). Az első tokiói olimpia egyéni öttusa olimpiai bajnoka aktív pályafutása befejezése után sem szakadt el kedvenc sportágától.
A sportal.blikk.hu legutóbbi cikkében arról kérdezték, mivel telnek manapság a napjai Töröknek, amire nem egy szokványos magyar nyugdíjas választ adott:
„Új jogi ügyeket már nem vállalok, de a régieket még végigviszem. Azt szoktam mondani éppen emiatt, hogy egy »ügyefogyott ügyvéd« vagyok”
– mondja egy kis öniróniával, de azt is elárulja, hogy ez a munka nem köti le az összes energiáját, így szerencsére másra is van ideje. Korábban pedig még a magyar labdarúgásért is sokat dolgozott:
„Talán sokan nem tudják, de amikor a magyar futballisták 1996-ban kijutottak mindmáig utolsó alkalommal az olimpiára, én segítettem Dunai Anti munkáját, az én felelősségem volt a csapat, a játékosok erőnléti felkészítése”
Török Ferenc akkoriban elnökségi tag volt az MLSZ-ben, sőt két évvel később elnöknek is pályázott, de végül azt a címet más kapta.
Fotó 1: sportal.blikk.hu / Blikk, Fuszek Gábor
Miben hisz Török a jó egészség kapcsán?
Gyakran emlegeti Archibald Vivian Hill-t, aki orvosi Nobel-díjat kapott 1922-ben. A brit tudós bizonyította be, hogy a szervezet hatékony működtetéséhez oxigénre van szükség, amit a keringés juttat el az izmokhoz. Ennek megfelelően, nagyon fontos, hogy leginkább tinédzser korban ennek a fejlesztésén dolgozni kell, később pedig, idős korban is, a karbantartásán.
„Hetente hétszer-nyolcszor edzek. Bár a lábammal voltak gondok, – protézis, bénulás –, a gerincem meg sérvek miatt hat csavarral van megerősítve, azért ha a teniszpartnereimmel párosozunk, nem én vagyok a leggyengébb a mezőnyben. Ezen kívül kerékpározom, nordic walkingozom, járok úszni, gyógytornára, s pontosan tudom, hogy a keringés karbantartásához a pulzusszámot időnként meg kell emelni. Muszáj, ha az ember aktívan akar élni.”
– meséli a kifogyhatatlan energiájú sportember, aki elhatározta, csinálja, ameddig tudja, élvezni akarja az életet, amit immár kilenc dédunokája is szebbé tesz.
„Mindig azt mondom, és így is gondolom: este reményekkel fekszem le, reggel célokkal ébredek. Na jó, meg fájdalmakkal is, de úgy tartom, a fájdalom a barátom. Régen azért léptem át a fájdalomküszöböt, hogy eredményes legyek, manapság meg azért, hogy egészséges maradjak.”
Valóban képes volt túllépni a fájdalmon: az 1964-es olimpián annyira kifutotta magát az aranyért, hogy a célban eszméletét vesztve esett össze (Fotó: sportal.blikk.hu / MTI, Pap Jenő)
Média megjelenés:
Fotó borító: sportal.blikk.hu / MTI, Németh Ferenc
