“A Mester itt van bennem” – Nagy Tímea

Szomorú hírrel indult az október: 69 éves korában elhunyt Udvarhelyi Gábor vívómester, a vívóválogatott korábbi szövetségi kapitánya, többek között a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökének is, Nagy Tímea kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívónak is a régi edzője, mestere volt.

Udvarhelyi Gábor öttusázóként kezdte sportpályafutását, 21 évesen váltott vívásra, de 25 esztendősen már az edzői szakma felé fordult. 1978-ban indította első gyerekcsoportját az MTK-ban. Tökéletesen jellemzi őt, hogy ezen a klubon kívül kizárólag a magyar válogatott mellett dolgozott. Az akkor kezdőknél ott volt többek között Kovács Iván és Mincza Ildikó, később tanítványa volt Nagy Tímea, Imre Géza, Kulcsár Krisztián, Hormay Adrienn, Rédli András. Versenyzői olimpiai, világ- és Európa-bajnoki címeket szereztek. 1989-től már a férfi párbajtőr-válogatott mellett dolgozott vezetőedzőként. Ő állt a pást végében, amikor a párbajtőröző Nagy Tímea az első olimpiai bajnoki címét szerezte 2000-ben, Sydneyben, de ő volt a szakvezetője a 2001-ben és 2013-ban világbajnok férfi párbajtőrcsapatnak is.

Udvarhelyi Gábor a munka elkötelezett híve volt, az elsők között tartotta fontosnak a fizikai képzést a technikai mellett, ennek is köszönhette, hogy már fiatalon rengeteg eredményt ért el.

 

Mint korábban már említettük, elnökünk, Nagy Tímea sportpályafutásában is nagy szerepet játszott Udvarhelyi Gábor (2000, Sydney olimpia), hiszen a Mesterrel közösen érték el az aranyérmet. Számára oly fájdalmas, megrendítő témáról kérdezte a NemzetiSport.hu újságírója Nagy Tímea elnökünket.

„Nem a fájdalom szó határozza meg igazán azt, amit érzek. Üresség van bennem. Mindig azt mondják, mindenkit lehet pótolni, de a Mestert nem, ő pótolhatatlan. Ezért sem hiszem, hogy ez az üresség eltűnik később belőlem, hiszen a helyébe senki sem léphet. A fájdalom azért nem olyan nagyon erős, mert a Mester megszenvedett azért, hogy meghalhasson…”

– válaszolta Nagy Tímea, aki Udvarhelyi Gáborral ért fel Sydney-ben a dobogó legfelső fokára.

 

Hogyan megy előre, hogyan próbálja feldolgozni a feldolgozhatatlant?

„Nem kell ahhoz emlékeket előhívnom, hogy emlékezzek rá, hiszen a Mester itt van bennem: bármit csinálok, bárhogy viszonyulok különféle helyzetekhez az élet bármely területén, itt van velem, mellettem. Tudom, hogy néha a fejemre koppintana, mondván, Titi, ezt ne csináld. Azt nem mondaná, hogy jól van, Titi, mert ritkán dicsért – éppen ezért volt nagyon értékes minden ilyen megnyilvánulása.”

„Sohasem kiabált, hihetetlen pedagógiai érzéke volt. Egyébként ő maga mondta el nekem, hogy régebben leüvöltötte egy-egy vívója fejét, amikor kikapott, s mikor a tanítvány annyit mondott, hogy mester, nem direkt kaptam ki, megtanulta, a kiabálás nem vezet sehová, sokkal jobb módszerek is vannak arra, hogy az ember elérje a célját. A Mester sohasem várta el, hogy tiszteljük, az életünket úgy alakította, hogy egyértelmű volt a tisztelet, az alázat iránta. Nehéz szavakkal elmondani, hogyan is tanított, hogyan is terelt minket, mert például azt is megtanultuk tőle, hogy amikor belépünk egy vívóterembe, tiszteljük azt, aki bent van, tiszteljük a pástot, a sisakot, a pengét, a légkört, az ellenfelet.”

Nagy Tímea tízéves korában kezdett vívni, 8 évvel később már a felnőtt válogatott keret tagja volt. 1996-ban az atlantai olimpián 5. helyezett lett, ami számára oly nagy kudarc volt, hogy abba akarta hagyni a vívást. Ekkor edzője, mestere Udvarhelyi azt mondta:

„Titi, nekem továbbra is a világ egyik legjobb vívója vagy, ha szeretnéd, továbbra is a mestered maradok.”

 

Hogyan lett a tanítványa?

„Erre nem is igen emlékszem, csak az érzésre, hogy nem akarok hozzá menni. Udvarhelyi Gábor legyen a mesterem? Jézusom! Rettegtem tőle. De ebben is Móna Pista bácsi keze volt, aki nagyon mondogatta, hogy így lesz jó. Igaza volt.”

„…mellette tanultuk meg, mit is jelent a magyar címer, és ott, Athénban is a magyar sikerhez gratulált – neki ez volt a legfontosabb. Ő sohasem a tanítványban, mindig a magyar vívásban gondolkozott. És valahogy mi is magyarabbak lettünk általa. Nekem másként szól a Himnusz, mint annak, aki nem volt Udvarhelyi Gábor tanítványa.”

 

Kicsoda Udvarhelyi Gábor Nagy Tímea számára?

„Ha ő nem lett volna, nem az az ember lennék, aki vagyok. Az anyaságomat nagyon elismerte, kijelentette, hogy edzés nem előzheti meg a gyerekeket. Hozzám igazított mindent. Amikor elmondtam neki, hogy áldott állapotban vagyok, rám nézett, és csak annyit jegyzett meg, értem. Majd odament a naptárhoz, görgetett rajta vagy tizenkét hónapot, rábökött egy versenyre, és így folytatta: akkor ezen már indulsz. Aztán rámutatott egy másik dátumra is: eddig meg iskolázunk. Innentől pedig minden egyes gyakorlás előtt összecsapkodta a pengéket, hogy „Akkor most felébresztjük a kisgyereket, érezze, hogy sportolunk”. Nem beszélgettünk sokszor világmegváltó dolgokról, mégis nagyon közel voltunk egymáshoz.”

„Olyan mester ment el, amilyen nincs még egy – nemcsak a vívásban, sehol máshol.”

Teljes cikk, médiamegjelenés:
https://www.nemzetisport.hu/egyeb_egyeni/vivas-a-mester-itt-van-bennem-nagy-timea-2918687

Forrás & fotó: origo.hu, nemzetisport.hu / fotó: NS-archív