EMLÉKEZÜNK HALHATATLAN LEGENDÁNKRA!
„Sírni csak a győztesnek szabad”
Ma lenne 95 éves SZÉKELY ÉVA (Budapest, 1927. április 3. – 2020. február 29.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok (1952), Európa-bajnoki ezüstérmes, Mesteredző (1969) úszónő, aki úgy nyert olimpiai rekorddal (csaknem három másodperccel előzte meg az ezüstérmes Novák Évát) aranyérmet 200 méteres mellúszásban, hogy a világon első nőként pillangózta végig a távot. Az 1952-es nyári játékokon elindult 400 méter gyorson is, melyen hatodik helyen végzett. Pályafutása során 6-szor állított fel világrekordot, 44-szeres magyar bajnoki címet szerzett.
A Prima és Nemzetközi Fair-Play díjas (életmű) úszónő úgy indult neki útjának az olimpiai bajnoki cím felé, mint minden sportoló. Példakép nyomán, hiszen 9 éves korában hallotta a rádióban, mikor Csík Ferenc olimpiai bajnok lett 100 méter gyorson, ekkor döntötte el, hogy egyszer még ő is feláll majd az olimpiai dobogó legtetejére és Ő érte szól majd a Himnusz.
Így emlékezett vissza az úszónő korábban a Magyar Olimpiai Bizottság honlapjának adott interjújában:
„Elhangzott a himnusz, nagyon nagy hatással volt rám. A strand tele volt, még a palik is megkönnyezték. Akkor határoztam el, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni! Ha ő nem nyer akkor, talán én sem lettem volna olimpiai bajnok. Ő volt az ideálom.”
És milyen jó, hogy kitartott az ideálja mellett. Ez az álom, cél irányította a hétköznapjait, még akkor is, amikor az életben maradás számított csak – a háború poklában, az ostromlott Budapesten 1944–1945 telén. Sokszor mesélt arról, hogy az uszodából a származása miatt kitiltva, majd a bombázások közepette is az álma vezérelte – például a lépcsőházban le-föl taposva tartotta magát edzésben. Maga volt az akarat, a céltudatosság, az elszántság és a tántoríthatatlanság.
Fő versenyszáma a mell és a gyorsúszás volt, de vegyesen és pillangón is remekelt. 1947-ben első nőként úszott versenyen 200 méter mell úszást pillangó kartempókkal (akkor még nem létezett hivatalosan a pillangóúszó versenyszám). A világ első női pillangózóját a közönség „Pillangókisasszonynak” nevezte el, amin Ő csak mosolygott, mondogatva, hogy ő aztán nem az az örömében repkedő valaki. Ami persze egyáltalán nem jelentette azt, hogy ne tudta volna, mi a boldogság – anyaként, nagymamaként és persze úszóként. Mert amikor a helsinki olimpiáról győztesen hazatérve a Nagykörúton a fákon is lógtak az emberek, úgy ünnepelték őt (is), örökké emlékezetes felszabadultság fogta el, s a vízben, úszás közben szintén – ameddig mindennapos vendég lehetett a Komjádiban.
Az 1948-as londoni olimpián 200 mellen 4., a gyorsváltóval 5. helyezett volt, majd 4 évvel később felért a csúcsra és 1952-ben olimpiai bajnok lett! A főiskolai világbajnokságokon 1947 és 1951 között 8 aranyat és 1 ezüstöt szerző versenyző 1954-ben gyermeke születése miatt nem indult az Európa-bajnokságon, majd az 1956-os, melbourne-i olimpián 200 mellen ezüstérmes lett. Akkori férjével, az olimpiai bajnok vízilabdázó Gyarmati Dezsővel (szintén Halhatatlan Legendánk) az 1956-os olimpia után New Yorkba költözött, csak 1958-ban tértek haza Magyarországra.
Sportpályafutást követően
Aktív pályafutását, nem teljesen önszántából, 1960-ban kényszerült befejezni, hiszen a római olimpia előtt férjével komoly választás elé állították: CSAK EGYIKÜK utazhatott ki az olimpiára, nehogy disszidáljanak! Végül a tehetséges úszónő itthon maradt, rövid ideig gyógyszerészként a MÁV-kórház patikájában dolgozott, majd 1965-ben a Testnevelési Főiskolán szakedzői diplomát szerzett, így a BVSC Zugló, majd az Ferencvárosi Torna Club utánpótlásában is dolgozott. 1966-tól leánya, Gyarmati Andrea (egyben a legeredményesebb tanítványa) edzéseit is irányította. 1969-től Mesteredző lett.
Igazi Sportcsalád
Székely Éva és Gyarmati Dezső olimpiai bajnokok gyermeke Gyarmati Andrea olimpiai ezüst- és bronzérmes (1972), 2x-es Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes úszónő, unokájuk Hesz Máté korábbi válogatott vízilabdázó.
Székely Éva több sikeres könyvet is írt, a leghíresebb, a „Sírni csak a győztesnek szabad” című műve 1981-ben jelent meg. További könyvei: Az én módszerem (1963), Ússzál velem (Peterdi Pállal, 1971), Jöttem, láttam… Vesztettem? (1986), Megúsztam (1989)
Ma Székely Évára emlékezünk Egykori Halhatatlan Tagunkra, Halhatatlan Legendánkra, aki 2 éve, 92 éves korában hagyott itt minket.
örökkön örökké Halhatatlan… 🖤
Forrás: nemzetisport.hu 📷 forrás 1: Getty Images, 2. jochapress.hu
