Kulcsár Győző páratlan karrierje
Páratlan karrier, négy olimpiai aranyéremmel párbajtőrben, majd Nagy Tímea és Szász Emese mestereként is maradandót alkotva, miközben Maurizio Randazzo is ötkarikás bajnok lett a keze alatt. Ma lenne 82 éves KULCSÁR GYŐZŐ (Budapest, 1940. október 18. – Budapest, 2018. szeptember 19.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, Prima Primissima díjas, 4x-es olimpiai bajnok, 3x-os világbajnok, 2x-es olimpiai bronzérmes, 2x-es világbajnoki ezüstérmes és 4x-es világbajnoki bronzérmes magyar vívó, mesteredző, sportvezető. Már 22 évesen egyéni magyar bajnok lett, nem csoda, ha a párbajtőr „Paganinijének” nevezik.
Nagy meglepetést hozott az országos vívóbajnokság párbajtőr egyéni száma 1962-ben: a 21 éves Kulcsár Győző végzett az első helyen, mögötte a 19 esztendős Nemere Zoltán és az ugyancsak egy híján húsz Schmitt Pál (Halhatatlan tagunk) állhatott a dobogóra. A szakág történetének első magyar világbajnoka, az 1953-as brüsszeli vb-n győztes Sákovics 1963. február 10-én cikket írt a Népsportban, amelyben leírta, Vass Imre vívómesterrel az egyik edzésen együtt nézték az újdonsült magyar bajnokot. Oda is hívták Kulcsárt, aki elmondta, a közeljövőben szeretné megvédeni a bajnoki címét és megtartani a helyét a válogatottban.
Arra a felvetésre, hogy néhányan könnyelműnek tartják a vívását, így reagált:
„Tudom, de nincs igazuk. Én a versenyen is »vívni« szeretek. Akcióból akarok tust adni, nem kivárásra lovagolok. Nem szeretnék egysíkú versenyző lenni, ez az egész. Azt hiszem, te megérted” – mondta Sákovicsnak. Vass Imre megjegyezte: „Olyan, mint egy kölyökkutya. (…) Játszik a páston edzés közben is, versenyen is…”
Kulcsár Győző – a kezdetek
A második világháború során szüleivel Németországban, majd Svédországban élt, 1946-ban tértek haza. A vívással 15 éves korában ismerkedett meg. Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1962-től 1979-ig szerepelt mindkét fegyvernem magyar válogatottjában, de kiemelkedő eredményeit párbajtőrvívásban érte el. Közel két évtizeden keresztül jelentős része volt az akkoriban a világ egyik legjobb csapatának tartott magyar párbajtőr-válogatott sikereiben. A magyar csapattal 1964-től három egymást követő alkalommal nyert olimpiai bajnoki címet, és 1968-ban az egyéni versenyt is megnyerte, így máig Ő MINDEN IDŐK EGYIK LEGEREDMÉNYESEBB párbajtőrözője. A vívó-világbajnokságokon 9 érmet – köztük 3 aranyérmet – nyert, valamennyit a magyar csapat tagjaként.
A válogatottságtól az 1980. évi olimpia előtt vonult vissza, az aktív sportolást akkor fejezte be. 1979-80-ban a Magyar Vívószövetség főtitkára, majd 1988-ig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitánya volt. 1988-ban külföldre távozott, Olaszországban telepedett le, tanítványai közül Maurizio Randazzo olimpiai bajnoki címet, háromszor világbajnoki címet, Elisa Uga olimpiai ezüstérmet és Európa-bajnoki címet szerzett.
2001-ben hazatért, mikor is újabb kemény feladatot kapott. Az olimpiai címvédőt, Nagy Tímeát (2x-es olimpiai bajnok, a HMSE elnöke) kellett felkészítenie 2004-re. Egyetlen elfogadható eredmény volt: az arany.
„Ha nem első, máris megkapom a fejemre, na, tessék, a Kulcsár elrontotta. Nem tehettem mást, nyerni kellett”
– mondta a rá jellemző fanyar humorral és ravasz mosollyal.
Később Kulcsár Krisztián és Boczkó Gábor mestere is lett, irányította az öttusázó Balogh Gábor vívóedzéseit is. Később a Vasas edzője lett. Ő volt a mestere Szász Emese olimpiai bajnok párbajtőrvívónak, aki 2016-ban nyert olimpiát egyéni párbajtőrvívásban.
2018. szeptember 19-én, majdnem 78 éves korában hunyt el. Október 1-jén a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Örökkön örökké Halhatatlan…
Fotó 1: nemzetisport.hu 2: infostart.hu / MTI
