Felnőtt világbajnokságon 1985-ben Mechelenben indult először, és bemutatkozás gyanánt a női K2-ben – Rakusz Évával – ezüst-, a női K4-ben pedig bronzérmet nyert. Első világbajnoki győzelmét 1986-ban ugyancsak a női négyes tagjaként szerezte Montrealban, mely egységben még 4 világbajnokságon lett ezüstérmes: 1987, 1990, 1991, 1994, és kétszer bronzérmes: 1993, 1995.
Többször indult világbajnokságokon K1 egyesben is, ám ebben a hajóban sokáig nem kísérte szerencse a szereplését, mígnem 1991-ben a párizsi világbajnokságon második lett, majd 1993-ban ismét második lett 5000 méteren, ezután diadalmas sorozat következett.
1994-ben, Mexikóvárosban öt számban is indulhatott, mind az öt számban dobogós lett, a legrövidebb távon, 200 méteren egyesben, párosban és négyesben is világbajnoki aranyat nyert, 500 méteren, egyes hajóban pedig másodikként zárt. Ötödik és hatodik világbajnoki győzelmét egyaránt 1995-ben Duisburgban aratta egyes hajóban 200 és 500 méteren, edzését ebben az időben már Fábiánné Rozsnyói Katalin vezetésével végezte, de csak 1998-ban igazolt az Újpestbe. Pályafutását 9 világbajnoki és 3 Európa-bajnoki aranyéremmel zárta.
Összesen 6 ötkarikás medália tulajdonosa.
Első olimpiáján 1988-ban Szöulban K4-ben 500 méteren ezüstérmes lett, K1-ben negyedikként zárt. 1992-ben a négyes tagjaként, 1996-ban Atlantában pedig egyes hajóban lett olimpiai bajnok. Teljes az olimpiai éremkollekciója, hiszen Barcelonában egyesben 2., párosban 3. lett. K4-ben ezüstérmet hozó sydney-i játékok megnyitóünnepségén ő vitte a magyar zászlót.
„Büszke vagyok arra, hogy van, amit már nem tudnak utánam csinálni. Először lettem magyarként a kajak-kenuban női ifjúsági világbajnok, egyéni világbajnok, benne voltam az első felnőtt-világbajnok csapatban és az első olimpiai bajnok csapatban is. Megnyertem az első magyar olimpiai aranyérmet női kajak egyesben, az első női vébécímet 200 méteren, és én lehettem az első magyar kajakos, aki két olimpián is a csúcsra jutott”
– emelte ki pályafutása sikerei közül a „leg”-eket a klasszis kajakos.

