EMLÉKEZÜNK HALHATATLAN LEGENDÁINKRA! „Karddal a világ körül”. 102 éve ezen a napon született DR. KÁRPÁTI RUDOLF (Budapest, 1920. július 17. – Budapest, 1999. február 1.) a Magyar Örökség díjas, ️6x-os olimpiai bajnok, ️7x-os világbajnok, ️7x-es magyar bajnok kardvívó, versenybíró, sportvezető, katonatiszt.
A zenében is rendkívül tehetséges volt, ő a hegedű helyett mégis a pástot választotta és végül a nemzet legnagyobbjai közé emelkedett. Kárpáti Rudolf négy olimpián hat aranyérmet szerzett kardvívásban (1948 London – csapat, 1952 Helsinki – csapat, 1956 Melbourne – egyéni és csapat, 1960 Róma – egyéni és csapat).
Első egyéni olimpiai aranyára egészen 36 éves koráig várnia kellett, akkor a melbourne-i finálét követően csapatvezetője úgy nyilatkozott, hogy a következő már az ölébe hullik. 1960-ban, Rómában szépen el is menetelt a nyolcas fináléig, ott azonban korántsem várta könnyű feladat. A döntőben, a körbeverések következtében már eldőlni látszott, hogy hatos holtverseny lesz a világverseny vége. Kárpáti, aki az előző olimpián éppen mögötte ezüstérmet szerző Jerzy Pawlowski-val állt szemben, másképp gondolta. A hatalmas párharc kiélezett végjátékot hozott. 3-3-nál lejárt a támadóidő, és döntő asszó következhetett.
Nem csak a közönséget, de a magyar vívó vereségéért szorító vetélytársakat is hullámokban rázza ki a hideg. A lengyel támadásra szánja el magát, de ezt Kárpáti már azelőtt tudja, hogy ellenfele agyán átsuhan a gondolat. Elkapja a tempóját, majd egy oldal-fej-mell vágással eléri találatot jegyez. Pawlowski tudja, hogy vége van, még a bírói döntést sem várja meg, egyből gratulál az 5. aranyhoz.
Kárpáti révén azonban Pawlowski emléke is fent marad, főleg, hogy a magyar kardbűvölő az utolsó olimpiáján, csapatban megszerezte 6. aranyérmét is. Ezzel ő lett a magyar vívás történetében Fuchs Jenő (1908, 1912) után a második, aki egyéniben és csapatban egymás után kétszer is diadalmaskodni tudott.
A vívás első aranykorának egyik legmeghatározóbb alakja a visszavonulása után sem szakadt el a sporttól és a szívéhez oly közel álló zenétől. Még sportpályafutása alatt diplomát szerzett zene és irodalom-történet szakon a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen. Később a Honvéd Tisztiház zeneinstruktoraként dolgozott, mellette pedig, többek között a Magyar Vívó Szövetség elnökségi tagja volt több, mint 30 évig.
Kárpáti Rudolf 1999 február 1-jén, 79 évesen, a három testőrként emlegetett (Gerevich Aladár, Kovács Pál) méltán híres trió utolsó tagjaként hagyott itt minket. Emlékét a magyar sporttörténelem örökké őrizni fogja, mint a legendát, aki hegedűszó helyett kardzörgéssel mozgatta meg a tömegeket.
Magyarország sporttörténetének egyik legeredményesebb, legsikeresebb sportolója. Vívását kimagasló technikai felkészültség, magas fokú taktikai érettség és rendkívüli tempóérzék jellemezte, amely nyilvánvaló muzikalitásának egyenes következménye volt. Halálával a klasszikus magyar kardvívás utolsó nagy egyéniségét is elvesztette. A méltán három testőrként emlegetett gárda másik két tagja, Gerevich Aladár és Kovács Pál (szintén Halhatatlan Legendáink) után utolsó mohikánként Kárpáti Rudolf is eltávozott.
4 olimpián, Londonban, Helsinkiben, Melbourne-ben és Rómában harcolt a páston és csillogott kezében az akkor még legyőzhetetlen magyar kard. A magyar csapatot 4 alkalommal segítette sikerre. Olimpiai játékokon csak aranyat nyert, méghozzá hatot! ️ Világbajnoki éremgyűjteménye: 7 arany-, 3 ezüst- és 2 bronzérem. Visszavonulása után három évtizeden át tagja volt a hazai szövetség elnökségének. Több olimpián versenybíróként működött közre.
örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás & fotó: kormanysport.hu, olimpia.hu, wikipdia
