Ezúton szeretnénk felköszönteni és nagyon boldog születésnapot kívánni TÖRÖK FERENCNEK, a 2x-es olimpiai bajnok, 4x-es világbajnok, 9x-es magyar bajnok öttusázónak, mesteredzőnek, sportvezetőnek!

Egy iskolai szökés indította el az atlétika-, majd az öttusapályán, Török Ferenc így lett kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok. Tokió és Mexikóváros 80. születésnapját ünneplő aranyérmese edzőként is nagyot alkotott, Szöulban az ő tanítványai nyertek két olimpiai bajnoki címet.

De hogyan is kezdődött mindez?

Török Ferenc Budapesten az Árpád Gimnáziumba járt, és megszökött egy október 6-ai ünnepségről. Az udvaron keresztül lelépett, átmászott a kerítésen, de a testnevelő tanár utána ment. Ráfütyült, de Török nem állt meg, így elkezdtek futni a Tímár utcai HÉV-megálló felé. Török táskával loholt, de a tanár nem érte utol, mint később kiderült, szándékosan, kíváncsi volt, meddig bírja Török a futást. Török viszont nem tudhatta, hogy a tanár akkoriban még szenior mezeifutó-versenyeken indult. Konok fiú volt Török Ferenc, így egészen az Aquincumig futott, ott aztán kimerült, leült egy római sír szélére, és megadta magam. Amikor utolérte a tanár, azt mondta Töröknek:

„Fiam, te jól futsz. Na, menjünk vissza az iskolába.”

Megkérdezte, hogy visszafutnak-e, vagy HÉV-vel menjenek, az utóbbit választotta Török. Mikor visszaértek az iskolába a tanár válaszút elé állította a jól futó fiút: vagy az igazgatóhoz viszi, vagy Török aláírja a belépési nyilatkozatot a Honvédba. Innentől 2-3 hónapig járt atletizálni, amit nem igazán szeretett, de akkor jött egy tehetségkutató verseny, aminek a végén Török apja és az öttusázó Benedek Gábor megállapodtak, hogy Török Ferenc eldöntheti, hogy atléta marad vagy az öttusát választja. Ekkor az öttusa mellett döntött.

Mennyire volt akkoriban népszerű, elismert sportág az öttusa?

“Miután 1952-ben csapatban már olimpiai aranyérmet nyertünk, sikeres sportágnak számított, és ez elkezdte vonzani a fiatalokat. Szerettem, hiszen egy fiatalembernek sokat jelent, ha vívhat, lovagolhat, lövöldözhet. A futás mindig jól ment, a vízilabda miatt tudtam úszni, nagyon tetszett. Családias, jó közösség alakult ki.”

– mesélte Török Ferenc az Origo.hu-nak adott interjújában.

A riporter azon kérésére, miszerint Török sikereihez a fizikai képességei mellett a csavaros észjárása is hozzásegítette, talán ezért is kapta a “Róka” becenevet? Válaszként, annyit mondott:

“Csak egy ragadványnév volt, hogy ki találta ki, már nem tudom. Így utólag visszaemlékezve gondolkodó típus voltam, mindig járt az eszem. A gimnáziumban a matek és a fizika volt a mindenem, az egész gondolkodásom erre állt rá. Még az országos Rákosi-matematikaversenyen is bejutottam a nyolc közé.”

Facebook megosztás
Link másolása
További megosztások
Egy iskolai szökés indította el az atlétika-, majd az öttusapályán, Török Ferenc így lett kétszeres olimpiai és négyszeres világbajnok. Tokió és Mexikóváros 80. születésnapját ünneplő aranyérmese edzőként is nagyot alkotott, Szöulban az ő tanítványai nyertek két bajnoki címet. Büszke arra, hogy az utolsó nagy magyar futballsikerből tevékeny részt vállalt, de sajnálja, hogy Mezey György nem hallgatott rá a ’86-os vébé előtt.

A 80 éves Török Ferencből a vasárnapi ebéd miatt nem lehetett futballista.
Egy évre eltiltották egy görbe éjszaka miatt, így lemaradt a római olimpiáról.
Szerinte Balczó András a tudása 70 százalékával nyerte a versenyeket.
Botrányosnak tartja a magyar futballisták fizikai állapotát.
A bíróságon is harcol az igazáért a MOB-bal szemben.

Szeret teniszezni, imádja a futballt, mégis háromtusázó, majd öttusázó lett. Miért éppen ezt a sportot választotta?

Természetesen először futballoztam, édesapám az NB II-es Csillaghegyi MTE elnöke volt, és mi ott nőttünk fel a pályán. Annyira jól ment a játék, hogy bekerültem Budapest kölyökválogatottjába is. Anyám azonban családcentrikus volt, nála a vasárnapi családi ebéd szentnek számított, a kölyökmeccseket pedig általában délben játszották. Nagy csata dúlt otthon, és miután anyám volt az erőszakosabb, végül elkezdtem úszni és vízilabdázni.

Hogyan került a Honvédba?

Az Árpád Gimnáziumba jártam, és megszöktem egy október 6-ai ünnepségről. Az udvaron keresztül leléptem, átmásztam a kerítésen, de Iglói Mihály testnevelő tanár utánam jött. Rám fütyült, de nem álltam meg, így elkezdtünk futni a Tímár utcai HÉV-megálló felé. Én táskával loholtam, de nem ért utol, mint később kiderült, szándékosan. Kíváncsi volt, meddig bírom a futást. Nem tudhattam, hogy ő akkoriban még szenior mezeifutó-versenyeken indult. Konok fiú voltam, Aquincumig futottam, ott aztán kimerültem, leültem egy római sír szélére, és megadtam magam. Amikor utolért, azt mondta:

„Fiam, te jól futsz. Na, menjünk vissza az iskolába.”

Megkérdezte, hogy visszafutunk, vagy HÉV-vel menjünk, az utóbbit választottam. Visszavitt az iskolába, és ott válaszút elé állított: vagy az igazgatóhoz megyünk, vagy aláírom a belépési nyilatkozatot a Honvédba. Két-három hónapig jártam atletizálni, nagyon utáltam az egészet. De akkor jött a tehetségkutató verseny, aminek a végén az apám, Iglói és az öttusázó Benedek Gábor megállapodtak, hogy eldönthetem, atléta maradok, vagy az öttusát választom. Az öttusa mellett döntöttem.
Török Ferenc Forrás: MOB

Az ötvenes években nagy dolognak számított öttusázónak lenni? Volt olyan rangja, mint mondjuk a labdarúgásnak?

Miután 1952-ben csapatban már olimpiai aranyérmet nyertünk, sikeres sportágnak számított, és ez elkezdte vonzani a fiatalokat. Szerettem, hiszen egy fiatalembernek sokat jelent, ha vívhat, lovagolhat, lövöldözhet. A futás mindig jól ment, a vízilabda miatt tudtam úszni, nagyon tetszett. Családias, jó közösség alakult ki.

Azt olvastam, hogy a sikereihez a fizikai képességei mellett a csavaros észjárása is segítette, ezért kapta a Róka becenevet. Emlékszik arra, kitől kapta?

“Csak egy ragadványnév volt, hogy ki találta ki, már nem tudom. Így utólag visszaemlékezve gondolkodó típus voltam, mindig járt az eszem. A gimnáziumban a matek és a fizika volt a mindenem, az egész gondolkodásom erre állt rá. Még az országos Rákosi-matematikaversenyen is bejutottam a nyolc közé.”

“Aztán jött az öttusa, és ott is folyton járt az eszem. Mindig másképp gondolkodtam. Foglalkoztam az edzésmódszerekkel, a felkészülés átalakításával, mindig kitaláltam valamit. Amikor Hegedűs Frigyes lett a szövetségi kapitány, azt javasoltam neki, hogy ha vannak jó vívó- és lovasedzőink, akkor úszásban és futásban is kellene koordinálni az edzéseket. És Frici nagyon jól megérezte, hogy ez a fejlődés útja.”

Egyszer azt nyilatkozta Török, nem bántja, hogy egyéniben nem lett világbajnok, mert a tokiói győzelem mindent feledtet.

“Tényleg így gondolom, akkor a tokiói sikerrel kielégültem. Onnantól kezdve már csak a csapat volt a kérdés. Balczó a tudása 70 százalékával nyerte a versenyeket, nem volt jó típusú versenyző, neki kellett az a támasz, amit Mónától és tőlem kapott. Így nyertük zsinórban a versenyeket, nem volt közöttünk rivalizálás. Az eredményekből látható is, hogy Balczó akkor volt sikeres, amikor együtt versenyeztünk. 1968 után, amikor én befejeztem, három évig nem nyert. Bandinak szüksége volt az egységre és a kölcsönös támogatásra. “

Tokió után…

“A célba érkezés után bevittek egy sátorba, rám tették az oxigénmaszkot. A nagy rivális szovjet Novikov két perccel utánam jött, addig nem tudtuk az eredményt. Amikor kiírták, berohantak hozzám a srácok, hogy olimpiai bajnok vagyok. Amint meghallottam, ledobtam magamról a maszkot, és valóban azt mondtam, ha kell, ismét lefutom a távot.”

Augusztus 3-án ünnepeljük Török Ferencet, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének Tagját, Isten éltesse sokáig! Kívánunk Neki sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!

Forrás: origo.hu/sport 📷 Fotó: m4sport.hu