Ha ma február 29-e lenne, de idén nem szökőév van, ezért március 1-jén emlékezünk SZÉKELY ÉVÁRA (Budapest, 1927. április 3. – 2020. február 29.), a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok (1952), Európa-bajnoki ezüstérmes, Mesteredző (1969) úszónőre, Halhatatlan Legendánkra, aki 3 éve, 92 éves korában hagyott itt minket. Székely Éva 1956-ban, Melbourne-ben is ott ott volt, a második helyen zárt, amikor már nagyon hiányzott neki az itthon maradó kislánya, Andrea.

A Prima és Nemzetközi Fair-Play díjas (életmű) úszónő 9 éves korában hallotta a rádióban, mikor Csík Ferenc olimpiai bajnok lett 100 méter gyorson, még ott, a csillaghegyi strandon elhatározta, hogy egyszer még ő is feláll majd az olimpiai dobogó legtetejére és Ő érte szól majd a magyar Himnusz.

Így emlékezett vissza az úszónő korábban a Magyar Olimpiai Bizottság honlapjának adott interjújában:

„Elhangzott a himnusz, nagyon nagy hatással volt rám. A strand tele volt, még a palik is megkönnyezték. Akkor határoztam el, hogy én olimpiai bajnok akarok lenni! Ha ő nem nyer akkor, talán én sem lettem volna olimpiai bajnok. Ő volt az ideálom.”

Fő versenyszáma a mell és a gyorsúszás volt, de vegyesen és pillangón is remekelt. 1947-ben első nőként úszott versenyen 200 méter mell úszást pillangó kartempókkal (akkor még nem létezett hivatalosan a pillangóúszó versenyszám), a közönség „Pillangókisasszony”-nak nevezte. Férje szintén úszott, csak ő sárga labdával. Pályafutását, nem teljesen önszántából, 1960-ban kényszerült befejezni, hiszen a római olimpia előtt férjével, a vízilabdázó Gyarmati Dezsővel (szintén Halhatatlan Legendánkkal), komoly választás elé állították: CSAK EGYIKÜK utazhatott ki az olimpiára, nehogy disszidáljanak. Végül a tehetséges úszónő itthon maradt, gyógyszerészi, majd a Testnevelési Főiskolán edzői diplomát szerzett, 1969-től mesteredző lett.

Legeredményesebb tanítványa, a lánya, Gyarmati Andrea, olimpiai ezüstérmes és bronzérmes (1972), 2x-es Európa-bajnok és világbajnoki bronzérmes úszó.

Székely Éva olimpiai bajnok papírra vetette emlékiratait (Sírni csak a győztesnek szabad), mely bevezetőben szól a gyermekkori meleg otthonról, a szeretetről, majd megkísérli rekonstruálni, hogyan is jutott el az életét meghatározó vezérgondolathoz: olimpiát kell nyernie.

Mélységesen sajnáljuk, hogy már nem lehet közöttünk Székely Éva.

örökkön örökké Halhatatlan…

📷 forrás 1: MTI, 2: 24.hu