Néhány napja Nagy Tímea és Faragó Tamás olimpiai, európa- és világbajnokaink, Halhatatlan Tagjaink, a miskolci egyetemen jártak és sok diákot elvarázsoltak személyiségükkel, sportsikereikkel, történeteikkel és olimpiai érmeikkel. Amikor a két sportnagyság belépett a terembe, hatalmas tapssal üdvözölte őket a közönség, a miskolciak így köszönték meg a legendáknak azokat az eredményeket, amelyek büszkeséget, dicsőséget hoztak nemcsak a magyar sportvilág, de az egész magyar nemzet számára.

A sportolókat Füleky András, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének igazgatója kérdezte.
A két sportoló – Nagy Tímea, „Titi” a maga visszafogott, szerény stílusával, Faragó Tamás, „Tonó” pedig a magabiztos, sármos, vidám személyiségével – egy pillanat alatt teljesen levette a lábáról a közönséget. Őszinték voltak, nyíltan beszéltek önmagukról és a nehézségekről is. Végig érezhető volt a két sportoló egymás iránti kölcsönös tisztelete és szeretete. Többször is előfordult, hogy valamelyikük a másik tehetségét, nagyszerűségét emelte ki, akkor is, amikor saját magáról kellett volna beszélnie.

   

 

KITARTÁS

Nagy Tímea a sportolói életútjának indulása kapcsán elmesélte, ő nem akart olimpiai bajnok lenni, csak szerelmes volt egy fiúba, miatta ment le az edzőterembe. A fiú két hét után abbahagyta a vívást, de Titi kitartó volt és ott ragadt az edzéseken. És milyen jól tette. Saját bevallása szerint nem volt túl ügyes, de mindig elég elszánt volt ahhoz, hogy amit elhatározott, azt véghez is vigye. Kitartása később is jól jött, amikor már olimpiai bajnok akart lenni, de edzője nem látta elég tehetségesnek, és lemondott róla. Ő viszont sírva kérte édesapját, segítsen, akinek egy üveg konyakkal sikerült rávennie lánya edzőjét, vegye vissza a csapatba.

SZORGALOM ÉS TEHETSÉG

„Én tehetséges voltam!”

– mondta Tonó nevetve a maga vicces, cseppet sem szerény stílusában. Mindig mindenhol úgy bántak vele, mint egy nagy tehetséggel, de éppen ezért ő mindig többet edzett, mint a többiek, mindig tovább maradt az uszodában.

Mindketten fontosnak tartják a szorgalmat, anélkül nem lehet eredményt elérni – mondják. Viszont míg Nagy Tímea azt vallja, a szorgalom fontosabb, mint a tehetség, Faragó Tamás szerint önmagában a szorgalom kevés. A vízilabdás szerint az igazi tehetség az „Isten adta tehetség”, ami egy komplex fogalom: testi-lelki-szellemi egységet jelent. Ha valakinél ez nincs meg, akkor csak egy műkedvelő játékos lehet. Tonó szerint sok technikás sportoló van, sok „firkás”, aki taktikailag is „ott van”, de a hármas egység – nevezhetjük energiának is – kell ahhoz, hogy valaki nagyon jó legyen. Szerinte a tehetség az, aki meg tudja csinálni, amit a másik nem, a zseni pedig, aki megcsinálja azt, amit a másik el sem tud képzelni.

MIRE TANÍT A SPORT?

Az igazi élsportolók megszállottak, „be vannak kattanva” – mondja Tonó. Azt érzed, mindenáron meg akarod szerezni azt az érmet! De mi van akkor, ha a tiéd? Jön az újabb cél. A sport sok mindenre megtanít, pontosságra, lemondásra, ez egy embert próbáló és embert nevelő dolog. Ha valaki a sportra adja a fejét, annak tudnia kell, hogy ott mindig csak a maximumot lehet nyújtani. Bármilyen meccsről legyen szó, a játékosnak a legjobb teljesítményt kell hoznia, mert ezért megy ki a néző. „Minden lépés egy lehetőség” – idézi Polgár Judit sakkolimpiai bajnokot, szintén Halhatatlan Tagunkat. Függetlenül minden technikai, taktikai tényezőtől, ha összeadjuk a jó és rossz döntéseket, akkor kijön a végeredmény. Hogy a vereséget miként lehet feldolgozni? Az már más kérdés.

És egyet nem szabad elfelejteni, attól, hogy valaki nem lesz élsportoló, fontos, hogy szeresse a sportot. A lényeg, hogy az ember boldog legyen! Mindegy, hogy ezt olimpiai bajnokként vagy máshogy éri el.

„Én ennél boldogabb életet nem tudok elképzelni magamnak, és ezt a sportnak köszönhetem”

– mondja Nagy Tímea, aki szerint is sok mindenre megtanít a sport, többek között tisztességre és céltudatosságra.

„Én nem tudok cél nélkül éni, mindig kell valamit csinálni”

– mondja, majd elmeséli, 47 éves korában elhatározta, minden nap megcsinál 50 fekvőtámaszt, de elkezdett thai bokszolni is, mert 60 évesen szeretne olyan köríves rúgást csinál, mint a profik. Bár már nem élsportolóként éli mindennapjait, ma is 4 órakor kel reggelente („Na ne! Ezt itt kell Miskolcon megtudnom?” – mondja Tonó nevetve.)

És mi mindenről volt még szó? Szülői szerepekről, nevelésről, anyai engedékenységről, edzői feladatokról és nagy versenyek előtti rituálékról. A lelkes közönség sokáig kérdezgette volna még őket, hiszen mind sportolóként, mind emberként “Halhatatlanok” ők, példaképek, akiktől sokat tanulhatunk!

Köszönjük a felkérést és a fantasztikus lehetőséget, illetve a zseniális képeket MCC!

 

A képek a HMSE hivatalos Facebook posztjában megtekinthetők, kattints a linkre.

Médiamegjelenés:

https://mcc.hu/hir/halhatalanok-titi-es-tono-a-miskolci-mcc-ben