A HMSE legnagyobb küldetése, hogy menjen, meséljen, motiváljon és biztassa a mai fiatalokat a sport szeretetére, a kitartásra, a céltudatosságra, továbbá hogy példát mutasson a felnövekvő generációnak. Célunk a fiatalok sport felé terelése, népszerűsítve a magyar versenysportot és az olimpiai eszme szellemiségét.
Néhány napja a Mathias Corvinus Collegium zalaegerszegi Tudomány és Technika Házában járt két nagyszerű sportolónk, két Halhatatlan Tagunk, akik őszintén meséltek a sport iránti szenvedélyről, alázatról, kitartásról, lemondásról, valamint a nemzet iránti elkötelezettségről. A meghívott Vendégek:
KŐBÁN RITA, a 2x-es olimpiai bajnok, 9x-es világ, 2x-es Európa-bajnok kajakozónő, és
JÓNYER ISTVÁN, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, 4x-es világbajnok, 4x-es Európa-bajnok asztaliteniszező, valamint moderátorként,
FÜLEKY ANDRÁS, a HMSE igazgatója.
Eleinte csupán a sport kedvéért szeretett kajakozni, aztán egymás után jöttek a sikerek. Kőbán Rita ezekkel a gondolatokkal kezdte az előadás előtti interjút.
“18 évesen döntöttem el, hogy szeretnék olimpiai bajnok lenni. Sosem volt probléma, ha edzeni kellett, mindig szerettem keményen dolgozni. A fiataloknak azt ajánlom, hogy próbáljanak ki mindent, ne halasszák el a lehetőségeket, éljenek, szerezzenek élményeket, ne adják fel, ha kudarc éri őket”
– biztatta a jelenlévőket az olimpikon, aki az előadás elején a hallgatók kezébe adta a becsben tartott érmeket. Kőbán Rita az 1992-es barcelonai játékokon kajak négyesben, 1996-ban az atlantai olimpián egyedül nyert. A klasszis kajakos számos „leg”-gel büszkélkedhet.
Először lett magyarként a kajak-kenuban női ifjúsági világbajnok, egyéni világbajnok, benne volt az első felnőtt-világbajnok csapatban és az első olimpiai bajnok csapatban. Megnyerte az első magyar olimpiai aranyérmet női kajak egyesben, az első női vébécímet 200 méteren. Az első magyar kajakos, aki két olimpián is aranyat kapott.
Kőbán Rita 2001-ben hagyott fel a kajakozással, szakedzői diplomát szerzett. A Magyar Olimpiai Bizottság tagjává, később elnökségi tagjává választották, a posztot 2005-ig töltötte be. Évekig rendszeres indulója volt amatőr ügetőversenyeknek. 2013 májusától az MTK kajakedzője.
Jónyer István azt üzeni a mai fiataloknak, hogy legyenek lojálisak és kitartóak, nagy odaadással végezzék a választott sportot.
“Négy évig jártam Miskolcról Budapestre minden áldott nap edzeni, miközben iskolás voltam. Fiatalként sokat gombfociztunk, s a magyar futballcsapat VB-ezüstérmére gondolva elhatároztam, hogy híres szeretnék lenni. Kosárlabdáztam, kézilabdáztam, gyorskorcsolyáztam, az iskolában szünetekben mindig pingpongoztunk. Beneveztek egy pingpong versenyre, amit az édesapám műhelyében készült saját ütővel megnyertem, és leigazoltak.”
Az asztaliteniszező a Diósgyőri VTK-ban mindössze tizenhárom évesen kezdte pályafutását. 1970-ben a Budapesti Spartacushoz igazolt, a klub színeiben versenyzett egészen az 1984-es visszavonulásáig. A zalaegerszegi találkozón arról is mesélt, hogy minden világbajnokság előtt saját ütőket készített, 70-80 kilós „asztalosműhely” táskákkal utazott.
“Ha nagy volt a terem, a levegő lenyomta a labdát, így felgyorsítottam az ütőt apámtól tanult szalmiáksós asztalos technikával. Sokszor a társaim agyára mentem, a világbajnokságok első három napján az ütőimet faragtam”
– mesélte mosolyogva a bajnok.
Jónyer István örökös újító, mindig az hajtotta előre, hogyan tud jobb lenni az ellenfelénél, s volt, amikor egy-egy ütési módszert gyakorolt órákon keresztül. Így vált híressé a Jónyer-kiflinek nevezett, visszaadhatatlan ütésforma, amikor a labda közvetlenül a háló mögé, gurulva érkezik. Számos egyéni győzelme mellett az 1979-es phenjani csapat-világbajnoki aranyérmére a legbüszkébb. Kétszer legyőzték a verhetetlen, csapatban szinte állandóan győztes kínaiakat.
Ezúton is köszönjük a felkérést az MCC-nek és az igen jó hangulatú pódiumbeszélgetést az érdeklődő közönségének!
Forrás: zaol.hu
📸 Pezzetta Umberto
Média megjelenések:
