9 éve hunyt el GROSICS GYULA (Dorog, 1926. február 4. – Budapest, 2014. június 13.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, magyar labdarúgó, a Prima Primissima-díjas, olimpiai bajnok (1952), világbajnoki ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953), 3x-os magyar bajnok, 86x-os válogatott, az Aranycsapat legendás kapusa. Részese volt az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak.
A sportsajtóban elterjedt beceneve a „Fekete Párduc” volt, hiszen Ő volt az első kapus, aki fekete mezt vett fel a pályán. De nemcsak ebben volt úttörő, hanem abban is, ahogyan kapusként irányította a védelmet, szinte az egész csapatot, ahogyan együtt élt a játékkal, olykor a kapuját messze elhagyva. Szinte negyedik hátvédként szerelt és indította a csapattársakat.
394 NB I-es mérkőzésen és 86 válogatott találkozón állt a kapuban. Nem csak kiváló sportteljesítményével, de emberséges magatartásával méltán példaképe sokunknak. A helsinki olimpián (1952) a győztes magyar válogatott tagja volt. 3 világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő. 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 1947 és 1962 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa.
Az 1954-es berni csatavesztés után a harag őt is utolérte. Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták, s kis híján a börtönben végezte. Pestről száműzve ugyan, de a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon. Végül ez az álma megvalósult, mikor a 82. születésnapján szabályosan, szimbolikus céllal leigazolta a Ferencváros.
„Azt szoktam mondani, a kapus nem futballista, az kapus. Aki rúgja a gólt, népszerű, aki kapja, nem”
– idézzük Gyula bácsit. Kivételesen ebben talán nem volt igaza, hiszen ahhoz képest, hogy kapusként szerepelt, még mindig rendkívül népszerű.
Kedvenc motiváló mondásunk:
“Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért” – Grosics Gyula
A FIFA statisztikái szerint 1954 és 1962 közt Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját (ebben 15 nyert meccs volt és két döntetlen). A világbajnokságokon játszott 11 meccsen 17 gólt kapott, a hat világbajnoki selejtezőn hatot, az öt olimpián játszott meccsen pedig csak kétszer tudták bevenni a kapuját. A legtöbb gólt egy meccsen belül az 1954-es világbajnokság csoportmérkőzésein a németek ellen játszott találkozón kapta. Ezt a meccset Magyarország 8-3-ra nyerte, hogy aztán a döntőben óriási meglepetést okozva 3-2-re kikapjon a németektől. Grosics 3 gólt kapott az 1962-ben Budapesten Hollandia ellen vívott, döntetlenre zárult meccsen is.
Később edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Másfél évtizedig, nyugdíjba vonulásáig volt a Volán Sport Club elnöke, ahol futballéletünk egyik vezérszónoka volt, aki már a hetvenes évek végén megannyiszor figyelmeztetett a sportág morális csődjére.
Majd a politikai életben is feltűnt, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon, de nem jutott be. Később még párszor megmérettette magát, de sosem nyert, így hamar kiderült, ez nem a neki való terep. A Magyar Olimpiai Bizottság 1995-ben olimpiai érdemrenddel tüntette ki.
Örökkön örökké Halhatatlan…Forrás: wikipedia, dlsz.hu, Grosics Gyula hivatalos facebook oldala Grosics Gyula
📷 Fotó 1: kapus.eu/hu, 2. hatharom.com
