Január 8-án rendezték a 66. M4 Sport – Az Év Sportolója Gálát, ahol számos Halhatatlan Tagunk is jelen volt. Köszöntötték őket a meghívott díszvendégek köreiben (Rejtő Ildikó), szóban idézték fel, valamint felköszöntötték az otthonában ülő, másnap 103. születésnapját ünneplő, Keleti Ágnest, továbbá két Halhatatlan Tagunk díjat is adott át (Jónyer István, Kamuti Jenő), sőt egyikük, a kétszeres olimpiai bajnok Schmitt Pál, Életműdíjat is kapott.
A budapesti Operaházban a Sportújságírók Szövetségének Életműdíját Novák Katalin köztársasági elnök adta át a volt köztársasági elnöknek, az olimpikon párbajtőrvívónak, Schmitt Pálnak.
A gála résztvevői vastapssal ismerték el a sportdiplomata életútját, melyet előzőleg videóval is szemléltettek. A díj átvétele után Schmitt Pál rövid beszédében köszöntötte a köztársasági elnököt és köszönetet mondott többek közt feleségének, az olimpiai ezüstérmes tornász Makray Katalinnak és az újságírók közösségének, a MOB-nak, majd kiemelt néhány mozzanatot sportvezetői és diplomata életútjából.
De ki is Ő? Schmitt Pál – egy “Fogalom”. Hiszen mióta világ a világ, mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, kiknek neve már életükben fogalommá válik. Akik meghatároznak egy korszakot, egy intézményt. A magyar olimpiai mozgalomban is van jó néhány ilyen személyiség. Ám ha az elmúlt negyven évből kellene egyet kiemelni, ő nem is lehetne más, mint Schmitt Pál.
Schmitt Pál budai értelmiségi családba született, édesapja az ORFI-ban dolgozott orvosként. Ő szorgalmazta, hogy fia sportoljon, ám emellett gyermekei elméjének pallérozására is nagy hangsúlyt fektetett. Mivel orvosnak szánta legidősebb fiát, már gyerekkorában megtanította latinul, melyre gimnáziumi éveiben szüksége is volt a biológia órákon, ám hiába érettségizett kitűnőre, és vette sikerrel az orvosi egyetemi felvételit, az élet és az akkori rendszer másfelé terelte.
1956-ban kezdett háromtusázni, de magas, erős fiúként kosarazott és kézilabdázott is. Majd a hármat felváltotta az öttusa, ám csakhamar kiderült, hogy az ötből maradt csak egy, a vívás. 1958-ban és ’59-ben ifiként csapatban magyar bajnoki címet szerzett a felnőttek között, egy évvel később pedig ifjúsági országos bajnoki címet egyéniben. A válogatott keretbe 1962-ben került be, melynek egészen 1976-ig a tagja volt, a montreali olimpia után búcsúzott a nemzeti csapattól. A fenti időszak alatt sikert sikerre halmozott társaival, akik között olyan korszakos zsenik voltak, mint Kulcsár Győző. Számos egyéb érmük mellett a mexikóvárosi és a müncheni játékokon az Olümposz csúcsára is felértek, hiszen mindkétszer az ő nyakukba akasztották a csapatversenyben aratott győzelemért járó aranyérmet.
Az aktív és sikerekkel teli élsportkarrier mellett Schmitt Pál elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelmi szakát. 1982-ben találkozott Juan Antonio Samaranch, akkori NOB-elnökkel, akit lenyűgözött a több nyelven is kitűnően beszélő, művelt és talpraesett fiatalember. Egy évvel később, Csanádi Árpád halálával megüresedett egy hely a NOB-ban, Samaranch pedig jelezte az akkori honi sportvezetésnek, hogy érdemes lenne Schmitt Pált állítani a helyére jelöltként. A többi már történelem…
Ezúton is gratulálunk minden jelöltnek és díjazottnak!
Média megjelenések e témában:
https://olimpia.hu/hirek/eletmudijat-kapott-schmitt-pal
https://m4sport.hu/video/2024/01/08/schmitt-pal-az-msusz-eletmudijasa-2023-ban/
https://www.klubradio.hu/hirek/schmitt-pal-eletmudijat-kapott-141197
