EMLÉKEZÜNK 🖤 EGYKORI HALHATATLAN LEGENDÁNKRA!
A labdarúgás valóságos művésze
Ma lenne 96 éves BOZSIK JÓZSEF (Kispest, 1925. november 28. – Budapest, 1978. május 31.), becenevén „Cucu”, a 101x-es válogatott labdarúgó, válogatottsági rekorder, olimpiai bajnok magyar futballista, világbajnoki ezüstérmes, az Aranycsapat tagja, a magyar labdarúgó-válogatott egykori szövetségi kapitánya.
Az Aranycsapat tagjaként rúgott gólt 1953-ban Londonban az angol válogatott elleni legendás 6:3-as “évszázad mérkőzésén”, majd játszott 1954-ben a Népstadionban az angolok elleni 7:1-es végeredményt hozó visszavágón is.
Tagja volt az 1952-ben, Helsinkiben olimpiai aranyérmes csapatnak, valamint az 1954-ben a svájci labdarúgó világbajnokságon a 2. helyezést elért magyar válogatottnak. Pontos passzai, elegáns labdavezetése és rúgótechnikája, kivételes játékintelligenciája, helyzetfelismerése kiemelte kortársai közül. Jobbfedezet posztjáról 40-50 méteres, mindig pontos, tért ölelő átadásokkal hozta helyzetbe társait, elsősorban barátját, Puskás Öcsit (szintén Egykori Halhatatlan Tagunk 🖤), akivel szavak nélkül is értették egymást. Fénykorában Bozsikot tartották a VILÁG LEGJOBB támadó fedezetének, ő volt az első klasszikus középpályás. Nem volt igazán gyors, de rendkívül jó helyezkedéssel, mozgékonyságával és lendületességével hozta zavarba az ellenfél védelmét.
Bozsik a klubhűség szimbóluma is volt egyben, mivel pályafutása során csak a Kispestben játszott. Csaknem két évtized alatt 447 bajnoki mérkőzésen szerepelt, 33 gólt szerzett és 5x-ös magyar bajnok lett.
Cucu, ahogy a nagymamája, majd később a szurkolók is becézték, Kispest munkásnegyedében nőtt fel. A család szegény volt, ő kifutófiúként járult hozzá megélhetésükhöz, s amikor csak tehette, legjobb barátjával, a szomszédban lakó Puskás Öcsivel rúgták a grundon a rongylabdát. Tehetségére hamar felfigyeltek, már tizenegy éves korában leigazolta a Kispesti Atlétikai Club, első felnőtt bajnoki mérkőzését 1943-ban játszotta a Vasas ellen.
Visszavonulása után is “kirakatban maradt”: a Honvéd szakosztályvezetője volt, 1966-ban és 1967-ben edzőként 47 alkalommal ült a csapat kispadján. Egyetlen mérkőzésen, 1974-ben Bécsben a magyar válogatottat is irányította szövetségi kapitányként. Korai halálát szívelégtelenség okozta 1978. május 31-én.
Bozsik József pályafutása során rengeteg elismerésben részesült, meghatározó sportnagyságnak számított és méltó módon letette „lábnyomát” a magyar sport történelmében. 1986 óta nevét viseli a Budapest Honvéd stadionja, róla nevezték el a szőnyi általános iskolát, a Nyíregyháza labdarúgó akadémiáját és a labdarúgó utánpótlás-programot, a „Bozsik-programot”. Fia, Bozsik Péter maga is labdarúgó, majd edző lett, 2006-ban szövetségi kapitánnyá is kinevezték. A magyar labdarúgás történetében addig még nem volt arra példa, hogy apa és fia is üljön a válogatott kispadján.
Érdekesség, hogy a sportsajtóban Bozsik II. néven is említették, mert bátyja, az 1952-ben elhunyt Bozsik István egy ideig a Kispest csapatának kapusa volt.
Forrás: mult-kor.hu, wikipedia
📷 Fotó forrás 1: archivum.mtva.hu, fotó 2: archivum.mtva.hu / MTI – Bojár Sándor
