EMLÉKEZÜNK HALHATATLAN LEGENDÁNKRA!
Ma 7 éve ezen a napon hunyt el BUZÁNSZKY JENŐ (Újdombóvár, 1925. május 4. – Esztergom, 2015. január 11.) az Aranycsapat jobbhátvédje a Nemzet Sportolója és Emberi Méltóságért címmel kitüntetett, Prima Primissima díjas, olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes , 49-szeres magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat hátvédje, edző, sportvezető. A dorogi stadion az ő nevét viseli, négy település díszpolgára, a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjének birtokosa.
Újdombóváron az Esterházy Miklós nádor Katolikus Főgimnáziumban érettségizett, ezután a MÁV Vasúti Tisztképzőjét végezte el.
Dorogon 274 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, az NB II-ben 56 mérkőzésen lépett pályára. Hivatalos bajnoki mérkőzéseken 25 gólt rúgott. A legjobb eredményük két 5. hely, a vidék legjobbja cím birtokosa 2 alkalommal. Grosics Gyulával (szintén Halhatatlan Legendánkkal) ketten voltak az Aranycsapat dorogi tagjai, majd Gorics később a Honvédhoz igazolt. A pályáját centerként kezdte, majd a legendás magyar válogatott hátvédje lett.
„Először csatárként játszottam, rugdostam a gólokat. 1947 februárjában kerültem Dorogra, a tavaszi szezonban, tíz gólt rúgtam az NBI-ben. 1949-ben kiöregedtek a hátvédek, és akkor Szabó Péternek támadt az ötlete, hogy hátravisz. Nem szívesen mentem, de akkor nem lehetett az edzőknek visszaszólni semmit, mert mindjárt mondták, hogy vigyázz, mert a taccsvonalon kívülre kerülsz. 1950 tavaszán az Újpesttel játszottunk, és mondták, hogy a vezérkar is ott lesz, ezért, ha jól játszom, bekerülhetek a válogatott keretbe.
Akkor éppen mandulagyulladásom volt, és mondtam, hogy nem valószínű, hogy jól megy majd a játék. Engem hívtak Csepelre először, aztán később a Honvédba is, amikor a Kispest Honvéddá alakult. Gyóntattak ott engem két hónapon át, de aztán a Bányászok erősebbnek bizonyultak, így maradtam Dorogon. Amit nem is bántam meg, mert 1957-ben a forradalom után a Honvéd is szétoszlott, a Bánya azonban megmaradt”
– Mesélte egy korábbi interjúban Buzánszky Jenő.
1950 és 1956 között 49 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az olimpiai győztes csapatnak 1952-ben Helsinkiben. Játszott 1953-ban Londonban, Anglia ellen az évszázad (6:3) mérkőzésén. Az 1954-es világbajnokság mind az 5 meccsen játszott, így a berni döntőben is, ahol ezüstérmet szerzett a csapattal.
“Amikor először mentem a válogatottal edzőmérkőzésre, történetesen Zalaegerszegre, akkor a vonaton egy fülkébe kerültem Puskással és Hidegkutival. Én, mint kezdő csak hallgattam őket, akkor még nem tudtam beleszólni a dolgokba. Egy idő után a Puskás mondta, hogy „Bányász, ne tojj be, segíteni fogunk!” Ez az embernek nagyon jó lélekemelő mondat volt. Bajnoki meccseken mi találkoztunk, de a válogatott egészen más volt. Amikor pedig ez a mondat elhangzott Puskástól, a csapatkapitánytól, az azért megnyugtató volt.”
– mondta Buzánszky.
A Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton 1964-ben. 1960 és 1972 között edzőként, később sportvezetőként dolgozott a Komárom Megyei Labdarúgó Szövetségnél, amelynek elnöke is volt. Rengeteg sportvezetői megbízatásán túl 1993-tól kezdve, az MLSZ elnökségi tagja volt, az utánpótlás bizottság elnökhelyettese.
Buzánszky Jenő tudásával aktívan támogatta a magyar futballt, hiszen a KÉSZ Labdarúgó Akadémia „Új Utakon” programjának szakmai felügyelőjeként és védnökeként segítette az utánpótlás-nevelést.
“Közéleti személyiségként is kiváló teljesítményt nyújtott és olyan életművet hagyott maga után, amely példamutató a mai fiatalok számára.”
– fogalmazott Lomnici Zoltán, az Aranycsapat Testület elnöke, aki megemlítette azt is, hogy a Magyar Gyermekmentő Alapítványon keresztül az anyaországi és a határon túl élő nehéz sorsú gyermekeket is segítette, az Emberi Méltóság Tanácsának alapítójaként a külhoni magyarság sorsát is a szívén viselte.
A legendás Aranycsapat kezdő tizenegyéből utolsóként távozó Buzánszky Jenő 2015. január 11-én este 8 órakor, néhány hónappal a 90. születésnapja előtt hunyt el.
örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: hu.wikipedia.org, nemzeti sport online
📷 Fotó forrás 1: GettyImages
📷 Fotó forrás 2: RAS Archívum
