145 éve született Hajós Alfréd, az olimpikon építész (Budapest, 1878. február 1. – Budapest, 1955. november 12.) gyorsúszó, labdarúgó, labdarúgó-játékvezető, újságíró, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya, az első magyar olimpiai bajnok, Halhatatlan Legendánk.

Hajós Alfréd Óbudán született 1878. február 1-jén Guttman Arnold néven. Édesapja két testvérével együtt őt is gyakran levitte a Dunához, ahol szülőként megszerettette a vizet a gyermekeivel. A tizenhárom éves Hajós Alfréd szeme láttára apja egy tehergőzös keltette hullámsor örvényében elmerült. A családi tragédia nem tántorította el a fiatal Guttman fiút az úszástól. Már tizenöt éves korában csatlakozott az 1893-ban alapított Magyar Úszó Egyesülethez. Gimnáziumi tanulmányait a Markó utcai Főreál Gimnáziumban végezte, majd a Műegyetemen szerzett diplomát. Az egyetemi évek előtt is aktívan sportolt, így lett esélye kijutni az első újkori olimpiára 1896-ban, Athénba, ahol sporttörténetet írt.

 

Hajós Alfréd, mint sikeres sportoló

Első győzelmét 1895. július 28-án érte el a Siófokon rendezett 100 méteres gyorsúszóversenyen, amelyet több osztrák és magyar megmérettetésen elért siker követett. Ő szerezte Magyarország számára az első olimpiai bajnoki címet, mikor Athén közelében lévő tengerben 1896. április 11-én rendezett versenyen a 100 méteres táv mellett az 1200 méteres távot is megnyerte. Hajós Alfréd az úszáson kívül – mint a XIX. században oly sokan – más sportágakkal is foglalkozott.

 

„Hajós Alfréd nem akart olimpiai bajnok lenni. Azt sem tudta jóformán, mi az. Legfeljebb halvány iskolai előképei lehettek az ókorból, amikor a bajnokoknak babérkoszorút adtak, és nagy becsben tartották őket.
Mindenesetre, amit ma mi gondolunk az olimpiai bajnokokról, azt ő nem gondolta. Nem gondolhatta, hiszen előtte nem voltak ilyen játékok, ilyen bajnokok, s nem tudhatta, hogy az olimpiai eszme ekkora karriert fut majd be….
A tizennyolc éves egészséges, tehetséges, kedves fiú kicsit csodálkozva, de boldogan állt a győzelmi emelvényen (ha volt), eszébe sem jutott, hogy történelmi tettet hajtott végre, hogy örökre beírta a nevét a magyar sport nagykönyvébe, csak arra gondolt uramisten, győztem.”

– Szále László, olimpia.hu

 

Az első újkori olimpiai játékok 1896. április

 

A 18 éves Hajós Alfréd minden nap hajnali 5 órakor kelt. Édesanyja szegényes belvárosi lakásából gyalog sietett a millenniumi ünnepségek alkalmából díszbe öltöztetett Lánchídon át a Rudas fürdőbe, ahol egy órát töltött a vízben. Gyorsnak kellett lennie: nyitvatartási időben már nem tudta volna kifizetni az 50 krajcáros belépti díjat. A mindössze 23 méteres, langyos termálvizes medence nem nagyon volt alkalmas a versenyúszás gyakorlására, másik épített uszoda azonban nem volt a városban. A fiatalember azt a váltott karú úszásformát használta, amelyet gyerekkorában a dunai matrózoktól tanult. Technikáját néhány héttel később már világszerte magyar stílusnak nevezték. De ekkor még fogalma sem volt róla, hogy részt vehet-e a modern világ első nemzetközi sportversenyén, az 1896-os athéni olimpián.

 

A nevezése rendben volt, megnyerte a hazai és az európai selejtezőket is, támogatói az útiköltséget is összeadták helyette, de a legfontosabb engedély még hátravolt: el kellett kéredzkednie a Műegyetem szigorú dékánjától, Ilosvay Lajos professzortól. Az elsőéves építészhallgató e pillanatig gondosan eltitkolta, hogy sportol. Az edzések után, 8 órakor minden reggel ott ült a többiekkel a professzor előadásán, és csak titokban tartott esténként erőnléti futóedzéseket. Most kénytelen volt bevallani, hogy ő képviseli Magyarországot az olimpián: négy hét szabadságot kért a dékántól. Ilosvay professzor felháborodásában majdnem eltanácsolta az egyetemről:

„Csak léha emberek sportolnak, amikor tanulniok kellene…. „Az ivás, a kártya, a tánc és a sport nem vezethet jóra! Most pedig elmehet”.

– dörmögte Ilosvay Lajos professzor (Hajós Alfréd: Így lettem olimpiai bajnok c. könyve 51. o.)

Nem volt könnyű dolga: hazai versenymedence híján a Rudas 27-28 fokos vizében volt kénytelen edzeni. Ezután Iszer Károlynak, a Magyar Torna Club elnökének a támogatásával, valamint egyeteme engedélyével, 18 évesen ott lehetett az első újkori olimpián. A 11-13 fokos, hullámzó tengervízben versenyezve két úszószámban – 100 méteren és 1200 méteren – is sikerült elhoznia az aranyérmet. Mint utólag bevallotta, ott és akkor fel sem fogta sikereit, csak azon járt az esze, hogy mindjárt megfagy. A célba érkezéskor nem csapott öklével a levegőbe, mert fogalma sem volt róla, hogy győzött. Csak később tudta meg, hogy 82,2 másodperces eredményével olimpiai bajnok lett. Magyarországnak az első olimpiai bajnoka. Ő még úgy vált olimpiai legendává, hogy nem ismerte a versenytársakat, az eredményeiket se, nem voltak még olimpiai csúcsok, hisz nem voltak még olimpiák sem. A görög trónörökös így gratulált neki:

“Ez a magyar ifjú egy valóságos delfin!”

Így ragadt rá a “Magyar Delfin” becenév.

 

Az 1896-os olimpiáról Hazaérkezésekor százak várták a pályaudvaron. Ő azonban hamarosan az egyetemre sietett, hogy tanulmányi elmaradását bepótolja. Közben a BTC játékosaként az első magyar futballválogatottnak is tagja lett, valamint érmeket szerzett síkfutásban, gátfutásban és diszkoszvetésben is. Az 1890-es években több atlétikai és tornaversenyen is sikeresen szerepelt, jelentős szerepet vállalt a labdarúgás magyarországi meghonosításában.

 

1904-ben visszavonult az aktív sportolástól, és másik szenvedélye került élete központjába, az építészet. Hajós Alfréd mindig is különös figyelmet fordított a sportlétesítmények építészetére, így már 1919-ben tervezett stadiont és sportuszodát a Margit-szigetre. 1922 szeptemberében avatták fel a Hajós tervezete UTE labdarúgó-stadiont, ami az első magyar “stadion” nevű létesítmény volt.
A Nemzeti Sportuszodát 1930-ban avatták fel, az egyik szaklap szerint az építmény Hajós Alfréd életművének koronája. A Sportuszodát 1937-ben, majd 2005-2006-ban is bővítették, de a főbejárat ma is az eredeti helyen van.

 

77 éves korában 1955. november 12-én hunyt el. Sírja a Kozma utcai temetőben található. 2010-ben posztumusz Ybl-díjban részesült. Elért eredményei az olimpiai emlékkönyvekben és a megépült remekművekben ma is élnek. Több iskola viseli nevét, Hajós Alfréd Társaság is alakult, a bajnok emlékének ápolására.

 

örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: pestbuda.hu