EMLÉKEZÜNK HALHATATLAN LEGENDÁNKRA, a “Fekete Párducra”.

“Úgy kell viszonyulni a sporthoz, hogy legyenek élmények, melyekre öregkorában szívesen gondol vissza az ember. De csak az élheti át újra ezeket az emlékeket, aki mindent megtett a sikerekért” – Grosics Gyula

 

8 éve ezen a napon hunyt el GROSICS GYULA (Dorog, 1926. február 4. – Budapest, 2014. június 13.) a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett magyar labdarúgó, a Prima Primissima-díjas, olimpiai bajnok (1952), világbajnoki ezüstérmes (1954), Európa Kupa-győztes (1953), 3x-os magyar bajnok, 86x-os válogatott, az Aranycsapat legendás kapusa, akit 1998-ban az évszázad legjobb magyar kapusának választották, 1999-ben pedig bekerült a világ valaha élt tíz legjobb kapusa közé. Részese volt az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak.

Grosics Gyula játékával megreformálta a kor labdarúgását, tiszta szívével, hazája iránt érzett hűségével pedig nemcsak minden sportolónak, hanem minden magyar embernek példaként szolgálhat.

 

„A sikereket nem egyedül éltük meg, hanem 15 millió magyarral együtt” – Grosics Gyula

 

Tizenhárom évesen a Dorogi AC csapatában kezdte sportpályafutását.

1947-től a MATEOSZ illetve Teherfuvar hálóját őrizte. 1950-ben került a kor sztárcsapatához, a Budapesti Honvédhoz, amely akkoriban az Aranycsapat legendás játékosainak a gyűjtőhelye volt.

A helsinki olimpián (1952) a győztes magyar válogatott tagja volt. Három világbajnokságon (1954, 1958, 1962) szerepelt a kifutásairól is híres kapuvédő. Háromszoros magyar bajnok volt, 390 bajnoki mérkőzésen lépett pályára és 1947 és 1962 között 86 alkalommal volt a válogatott kapusa. Részese az évszázad mérkőzésének nevezett 6:3-as londoni diadalnak. Az 1954-es berni világbajnoki döntő ezüstérmese. 394 NB I-es mérkőzésen és 86 válogatott találkozón állt a kapuban.

A sportsajtóban elterjedt beceneve a „Fekete Párduc” volt, hiszen Ő volt az első kapus, aki fekete mezt vett fel a pályán. De nemcsak abban volt úttörő, hogy fekete mezt húzott, hanem abban is, ahogyan kapusként irányította a védelmet, szinte az egész csapatot, ahogyan együtt élt a játékkal, olykor a kapuját messze elhagyva. Szinte negyedik hátvédként szerelt és indította a csapattársakat.

Nem csak kiváló sportteljesítményével, de emberséges magatartásával méltán példaképe sokunknak.

Az 1954-es berni csatavesztés után a harag őt is utolérte. Máig tisztázatlan okokból hazaárulással vádolták, s kis híján a börtönben végezte. Pestről száműzve ugyan, de a Tatabánya kapujában folytathatta, ahol 1963-ig játszott. 1964-ben abbahagyta a labdarúgást, mert nem engedték, hogy a Ferencvároshoz igazoljon (végül ez az álma megvalósult, mikor a 82. születésnapján szabályosan, szimbolikus céllal leigazolta a Ferencváros).

„Azt szoktam mondani, a kapus nem futballista, az kapus. Aki rúgja a gólt, népszerű, aki kapja, nem”

– idézzük Gyula bácsit. Kivételesen ebben talán nem volt igaza, hiszen ahhoz képest, hogy kapusként szerepelt, még mindig rendkívül népszerű.

A FIFA statisztikái szerint 1954 és 1962 közt Grosics 21 FIFA-tornán játszott meccsen védte a magyar válogatott kapuját (ebben 15 nyert meccs volt és két döntetlen). A világbajnokságokon játszott 11 meccsen 17 gólt kapott, a hat világbajnoki selejtezőn hatot, az öt olimpián játszott meccsen pedig csak kétszer tudták bevenni a kapuját.

A legtöbb gólt egy meccsen belül az 1954-es világbajnokság csoportmérkőzésein a németek ellen játszott találkozón kapta. Ezt a meccset Magyarország 8-3-ra nyerte, hogy aztán a döntőben óriási meglepetést okozva 3-2-re kikapjon a németektől. Grosics 3 gólt kapott az 1962-ben Budapesten Hollandia ellen vívott, döntetlenre zárult meccsen is.

Később edzőként dolgozott Tatabányán, Salgótarjánban, a KSI-nél és Kuvaitban is. Másfél évtizedig, nyugdíjba vonulásáig volt a Volán Sport Club elnöke, ahol futballéletünk egyik vezérszónoka volt, aki már a hetvenes évek végén megannyiszor figyelmeztetett a sportág morális csődjére.

Majd a politikai életben is feltűnt, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon, de nem jutott be. Később még párszor megmérettette magát, de sosem nyert, így hamar kiderült, ez nem a neki való terep. A Magyar Olimpiai Bizottság 1995-ben olimpiai érdemrenddel tüntette ki.

2008-ban többször intenzív osztályra került, kilyukadt a tüdeje, illetve tüdőgyulladást kapott, de sikeresen megoperálták, de ismét kórházba került. 82. születésnapján szabályosan, szimbolikus céllal leigazolta a Ferencváros.

2008. március 25-én debütált a Ferencváros színeiben, amikor a zöldek ellenfele az angol másodosztályú Sheffield United volt. Grosics a kezdőcsapatban kapott helyet.

Grosics Gyula (Fekete Párduc) az Aranycsapat tagja

Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc (csapatkapitány), Czibor Zoltán

Örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: wikipedia, dlsz.hu, Grosics Gyula hivatalos facebook oldala és Grosics Gyula Kapusiskola
📷 Fotó 1: wikipedia, 2: jochapress