EMLÉKEZÜNK HALHATATLAN LEGENDÁNKRA!
A nő, aki a páston és az életben is kemény csatákat vívott… avagy az első magyar női olimpiai bajnok története.
Vészterhes történelmi időszakban nőként, zsidó származással az ELSŐ MAGYAR NŐI olimpiai bajnokká válni?
Nem volt könnyű feladat, de élt egy nő, aki gondolt egy nagyot, a zongorát tőrre cserélte, és életre-halálra menő harcokat vívott a páston és azon kívül is.
114 éve ezen a napon született ELEK ILONA (Budapest, 1907. május 17. – 1988. július 24.) a 2x-es olimpiai bajnok (1936, 1948), olimpiai ezüstérmes (1952), 6x-os világbajnok, 5x-ös Európa-bajnok, 10x-es magyar bajnok tőrvívónk, Egykori Halhatatlan Tagunk.
Elek Ilona – ahogyan a környezete hívta őt: „Csibi” – már egészen fiatalon beleszeretett a tőrvívásba. A nagy előd, Tary Gizella nemzetközi vívóeredményei lenyűgözték, így ő is tőrt ragadott, bármennyire is furcsa dolognak számított ez a közvélekedésben akkoriban egy nőtől.
Bár eredetileg zongoraművésznek készült, mégis rábeszélte a húgát, Margitot, hogy a szüleiktől zeneórákra kapott pénzből vegyenek inkább vívófelszerelést, és iratkozzanak be a vívóegyesületbe. Megpróbálták titokban tartani, mert az iskolában nem nézték jó szemmel, hogy lányok “férfias” sportokat űzzenek. Első sikereik nyomán rögtön felkapta őket a sajtó, igaz, ők dicséret helyett intőt kaptak.
De ez sem szegte kedvét, sőt olyannyira komolyan vette a vívást, hogy a zongorázást is abbahagyta érte. Amikor ugyanis felvették a Zeneakadémia zongora szakára, az iskolaigazgató közölte vele, hogy ha zongorázni akar, felejtse el a vívást. A vívószövetség vezetője viszont rábeszélte Csibit, hogy inkább a zongora mellől álljon fel, és a vívást folytassa, mert ahogyan ő fogalmazott:
“Olyan vívó, mint Csibi, száz évben, ha egy születik“
Így hát Ilona a válogatott edzőjénél, Italo Santellinél folytatta sportolói karrierjét, és 21 évesen már az olimpiai csapat tartalékosa volt.
Igazságérzetét soha nem tudta félretenni, így amikor húga versenyén rosszul ítélt a bíró, Ilona kinyilvánította véleményét, a bíró pedig ezért 2 évre eltiltotta a versenyzéstől, ezzel a vívónő lemaradt az áhított 1932-es Los Angeles-i olimpiáról. Csibinek azonban az eltiltás sem szegte kedvét. Továbbra is edzett minden hajnalban és este, a köztes időben pedig dolgozott, hogy finanszírozni tudja sportolói karrierjét.
Az 1936-os olimpián történelmi aranyérmet szerzett, hiszen ő volt az ELSŐ NŐ, aki nyerni tudott MAGYAR színekben.
12 évvel később Londonban is felállhatott a dobogó tetejére, majd 1952-ben Helsinkiben csak a részrehajló zsűrielnök ítélete fosztotta meg a harmadik sikerétől, így ezüstérmes lett. A Helsinkiben történtekért, úgy döntött “revansot” vesz a melbourne-i olimpián (1956), de arra végül már nem került sor, mert ne engedték, hogy kiutazzon.
Nemcsak sportolóként, hanem emberként is különleges volt, amit bizonyított azzal is, hogy 1956-ban saját lakásán bújtatta azt a politikai vezetőt, aki nem engedte indulni őt a Melbourne-i olimpián.
Sikereit számos módon elismerték. A női vívók közül ELSŐKÉNT Ő kapta meg a Feyerick-vándordíjat és ő lett a Nemzetközi Vívó Szövetség első női tiszteletbeli tagja. Megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdemrendjét és beválasztották a női sportolók Hírességek Csarnokába.
Mivel Elek Ilona a Zeneművészeti Főiskolán végzett, sportolói tevékenységének befejezése után visszatért a zongorázáshoz és zeneszerzéshez. Sok táncdalnak volt a zeneszerzője, többek között Szécsi Pál „Nem tudja a jobb kéz” című dalának is, illetve Ő írta az 1959. évi budapesti vívó-világbajnokság indulóját, majd az úgynevezett labdarúgó-indulót is.
Ilona úgy emlékezett életének fénykorára, hogy:
“Balszerencsések voltunk, mert a sokat emlegetett két olimpiai aranyérem között a világtörténelem egyik legvéresebb szakasza zajlott le. Hosszú időn keresztül sem világbajnokságon, sem nemzetközi versenyen nem vehettünk részt. Hogy mit érhettünk volna el akkor? Ez ma már a múlté…”
örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: hu.wikipedia.org, nlc.hu
📷 Fotó forrás 1: olimpia.hu, 2. mazsihisz.hu
