Ezen a napon 113 éve született GEREVICH ALADÁR (Jászberény, 1910. március 16. – Budapest, 1991. május 14.), a Nemzetközi Fair Play-díjas (életmű), 7x-es olimpiai aranyérmes, 14x-es világbajnok, 34x-es magyar bajnok kardvívó, mesteredző, az 1991 óta Halhatatlan Magyar Sportolónk, Halhatatlan Legendánk. Egy vívózseni, aki “Mindent tudott, amit vívásban tudni érdemes. Maga volt a megtestesült technika!”
A magyar sportolók között Gerevich Aladár szerezte a legtöbb olimpiai aranyérmet, szám szerint hetet, mellyel az olimpiák történetében is a legeredményesebb szereplők között tartják számon. Az elképesztő eredménysor értékét még tovább fokozza az a tény, hogy pályafutásának csúcsán 2 olimpia is elmaradt a II. világháború miatt.
A kezdetek – olasz vívóiskola
Aladár Édesapjánál kezdett és tanult vívni Miskolcon, aki szintén válogatott vívó volt. Tehetségét korán felismerték. Édesapja 1927-ben az első versenyére elküldte a fővárosba Aladárt. Gerevich Aladár győzött, s mire hazaért, apja már megkapta a magyar kardstílust megújító Italo Santelli mester táviratát: “Lenni fiúcska tehetség, küldeni vívni.” Az olasz mester vívásoktatásból élt, de a kevésbé jómódú tehetségeket mindig felkarolta. Így lett tanítványa Gerevich is, aki három évtizedes eredményes pályafutással hálálta meg bizalmát. Aladár így hamarosan már a világhírű Italo Santelli olasz mester budapesti iskolájában vívhatott, ahol az olimpiai játékok története során is kivételes bajnokká vált. 6 olimpián vett részt, és mindegyikről arannyal tért haza!
Pályafutása alatt több klub színeiben versenyzett, vívómesterként a BVSC-ben, majd a Vasasban oktatott. Szinte élete végéig lejárt a Vasas pasaréti termébe, ahol nagy szeretettel és sok türelemmel tanította a fiatalokat. Tapasztalatait a Szepesi Lászlóval közösen írt Korszerű kardvívás (1979) című könyvben foglalta össze.
A Gerevich vívó sportcsalád
Gerevich Aladár egész családja érintett volt a vívásban. Az édesapján keresztül szerette meg a sportot és vált végül hivatásos vívóvá, azonban felesége, Bogen Erna is világbajnok és háromszoros Európa-bajnok tőrvívó volt, ahogyan a gyermekei, Gerevich György és Gerevich Pál szintén ebben találták meg az életútjukat.
Gerevich Aladár – A rekorder
Gerevich Aladár több szempontból is olimpiai rekorder, bámulatos eredményeit a mai napig egyetlen másik magyar sportolónak sem sikerült túlszárnyalnia. A legendás vívó profi pályafutása során összesen 6 olimpián vett részt, és mindegyikről arannyal tért haza, összesen 7 aranyérmet nyert – ezzel a rekorddal pedig ő a LEGEREDMÉNYESEBB magyar olimpikonunk. A 7 arany mellett nyert még 2 bronzot és 1 ezüst érmet is. 10 érmével pedig a 17. helyet érdemelte ki MINDEN IDŐK legeredményesebb olimpikonjainak listáján.
Gerevich Aladár – A Mesteredző
Rendkívüli saját sport eredményei mellett az utánpótlás nevelésben is kiemelkedő volt (Mesteredző 1961), tanítványai rajongtak érte.
Sportkarrierje után Fuchs ügyvédként, majd tőzsdetitkárként dolgozott a Budapesti Áru- és Értéktőzsdén, tehát látszik, hogy egy kifejezetten tanult emberről beszélünk. Az ő szorgalmazására vezették be a mai napig használatos statisztikai jelentési rendszereket, több pénzügyjogi tanulmányt publikált; ezzel azon kevés sportolók közé emelkedett, akik visszavonulásuk után sikeres polgári pályafutást tudtak felépíteni maguknak.
Van akinek 50 évesen sincs túl későn!
Gerevich Aladár, „Ali bácsi” még 50 évesen is olimpiát nyert! Ameddig le nem tette a kardot, gyakorlatilag szinte verhetetlen volt. Amikor megkérdőjelezték a Római olimpiai (1960) indulását, ő kihívta a fiatalokból álló csapatot, és mindenkit legyőzött!
Egyik legnagyobb ellenfele, az olasz Nedo Nadi írta róla már 1931-ben (ekkor Gerevich alig múlt 20 éves):
“…mindene megvan ahhoz, hogy világklasszis legyen: fiatalság, pompás fizikum, ragyogó technika. Különösen a fizikuma olyan, amilyet még nem láttam. Egy mókus nem lehetne fürgébb, gyorsabb, mint ez az alig tizennyolc évesnek látszó ifjú…”
Örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: sportmuzeum.hu, wikipedia.hu, cultura.hu
Fotók: nemzetisport.hu, MTI / cultura.hu
