Ma ünnepli a 80. születésnapját Dunai II Antal, az Életműdíjas olimpiai bajnok magyar labdarúgó, a 3x-os gólkirály, edző, sportedző, az Újpesti Dózsa örökös bajnoka. Kitűnő csatár, aki az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmet, majd az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző magyar válogatottnak. Igazi futball-legenda, az egyetlen magyar, aki két „nemesfém cipőt” (ezüst és bronz cipő) is szerzett az európai gólkirályok versenyében. Akinél senki sem játszott több mérkőzést, s nem szerzett több gólt az olimpiai futballtornák történetében.
Pontosan 80 évvel ezelőtt 1943. március 21-én megszületett (Dujmov) Dunai Antal, a Bács-Kiskun vármegyei kis faluban, Garán. A kis Anti a Bajai Bácska csapatában rúgta a labdát, de már akkor látszott a tízéves srácon, hogy valami mocorog a gyerekben. Dunai II. néven előbb az ország, később az egész világ megismerte a tehetséges, magyar futballistát.
„Tudtam, hogy nem leszek matematikaprofesszor. Imádtam futballozni, s azért nem ment rosszul, elhatároztam, hogy erre teszem fel az életem. Éppen ezért kellemetlen volt hallani, hogy a lelátón mondogatták, hogy nem ügyetlen ez a Dujmov gyerek, csak lassú. Kicsit imbolygó testtel futottam, mintha tántorogtam volna. Szóval, szégyelltem, hogy lassúnak tartanak, ezért odamentem az atlétaedzőhöz, hogy csináljon velem valamit. Úgy, ahogy voltam, ruhában megfuttatott, majd adott egy szöges cipőt, és elmagyarázta, hogy a görbe futballistalábaimat hogyan rakjam. A harminc métert három és fél másodperc alatt futottam.”
sport.mandiner.hu: Dunai Antal pályafutása kezdetéről a Nemzeti Sportnak
Tizenhat éves korában a felnőttek között – orvosi engedéllyel – mutatkozott be, s 1960-ban a tizennyolc éven aluliak válogatottjának tagjaként UEFA-tornát nyert Bécsben. A sportsajtóban Dunai II. néven írtak róla, mert testvére, Dunai János is válogatott, olimpiai bronzérmes labdarúgó.
Az első osztályban tizennyolc évesen, a Pécsi Dózsában debütált, csapata az ő góljával győzte le a Győrt. Három évet töltött Pécsen, 1963-ban Tichy Lajos és Albert Flórián mögött harmadik lett a góllövőlistán.
„Kiváló labdarúgó. Rövidesen a válogatottban lesz a helye, és ha így folytatja, nagyon sokra viheti. Gyorsasága, lövőereje, fejelő készsége, kapu előtti határozottsága és gólképessége nagy veszély minden védelem számára.”
– Tichy Lajos Dunai Antalról.
Gólveszélyessége miatt felfigyeltek rá a válogatottnál is, s mivel abban az időszakban külön olimpiai válogatott is létezett, először az ötkarikás együttesbe hívta meg Lakat Károly mesteredző. A kiváló csatár már az 1964-es tokiói olimpia előtt a keret tagja volt, de végül nem nevezték. Négy évvel később Mexikóvárosban az aztékok földjéről aranyéremmel tért haza. 6 mérkőzésen 6 gólt jegyzett. Még abban az évben (1968) a legjobb magyarként 12. lett az európai Aranylabda-szavazáson úgy, hogy még mindig várnia kellett arra, hogy bemutatkozhasson az A-válogatottban. Európai legjobb játékosai közé választották, de még nem volt magyar válogatott. 1972-ben már Münchenben tagja volt a második helyen végzett csapatnak.
Az A-válogatottban 1969-ben mutatkozott be a csehszlovákok ellen és rögtön gólt is lőtt.
„Első válogatottsága alkalmából nagyszerűen megállta a helyét. Kivette részét a mezőnymunkából, gyakran húzott kapura, olykor a közelharctól sem riadt vissza. Remekbe szabott góljával a győzelem fő részesének bizonyult. Egy nagyon nagy helyzetben hibázott”
– írta róla a Képes Sport a csehszlovákok elleni bemutatkozása után, 1969 májusában. A 2:0-ra megnyert világbajnoki selejtezőn esett át a tűzkeresztségen a Népstadion 80 000 nézője előtt. Az 1960-as évtized honi futballjának örök rejtélye, hogy a debütálásakor a 27. életévét taposó olimpiai bajnok, 2x-es gólkirály (1967, 1968), európai ezüstcipős (1967) és bronzcipős (1968), aki 1970-ben is gólkirályi címet szerzett, miért nem kerülhetett be korábban a nemzeti tizenegybe(?). Csak egy magyarázata lehet: bővelkedett csatár fenomnokban a korszak magyar futballja, Albert, Farkas, Bene, Varga és Puskás Lajos is játszott a belsőcsatár posztokon.
Részt vett az 1972-es Európa-bajnokságon, ahol a csapat negyedik lett. Későn debütált, s viszonylag korán köszönt el a nemzeti tizenegytől: címeres mezt 1973-ban húzta magára utoljára. A nemzeti együttesben 31 találkozón szerepelt, 9 gólt szerzett.
Még aktív korában, 1976-ban megszerezte a Testnevelési Főiskolán a szakedzői diplomát, tudatosan készült a tréneri hivatásra. 1978-tól 1979-ig az újpesti utánpótlás szakági vezetője volt. 1979 és 1981 között a lila-fehérek utánpótláscsapatánál volt állásban. Ezt követően közel egy évtizedet spanyol klubok kispadján töltött. 1993 és 1998 között az olimpiai válogatottat vezette, és együttesével kijutott 1996-ban az atlantai olimpiára. Párhuzamosan az UTE labdarúgó-szakosztálya igazgatói posztját is betöltötte (1995–1996). 1996-tól 1997-ig a DVSC mestere volt. 2001-ben az utánpótlás-válogatottnál vállalt feladatokat.
1985-ben az Újpest örökös bajnoka kitüntető címmel ismerték el a pályafutását. 1999-től az Ifjúsági és Sportminisztériumban miniszteri biztosként és tanácsadóként dolgozott. 2006-tól MLSZ szakmai alelnökeként tevékenykedik, tagja a MOB-nak is. 2013. március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át.
Halhatatlan Tagunk ma 80 éves, Isten éltesse sokáig! Kívánunk sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!
Forrás: mlsz.hu
📷 Fotó: Nemzeti Sport
Média megjelenések:
https://index.hu/sport/futball/2023/03/21/dunai-antal-80-eves-legenda-szuletesnap-golkiraly-/
https://sport.mandiner.hu/cikk/20230321_dunai_antal_labdarugo_foci_80_eves_portre
https://m4sport.hu/magyar-foci/cikk/2023/03/21/dunai-antal-olimpiai-bajnok-labdarugo-80-eves/
