Büszkeség: Halhatatlan Tagunk szerepel a júniusi Mandiner címlapján! Sőt, egy igen hosszú és fantasztikus interjú is készült az ország 5x-ös olimpia bajnok “Egérkéjével”, minden idők legeredményesebb egyéni úszónőjével a VILÁGON, amit a Mandiner weboldalán elolvashatsz. Azért mi kedvünkre szemezgetnénk belőle most…

“Ami igazán megfogott, hogy olyan gyerekek is megtanulnak úszni, akiknek soha nem lenne erre lehetőségük”

“…nagyon boldoggá tesz, hogy hatással voltam a következő generációra. Ha miattam csak eggyel több gyerek ment le az uszodába, már megérte.”

 

Senkinek nem kell bemutatni Egerszegi Krisztinát, aki 1974-ben született Budapesten. A legmagasabb állami kitüntetésnek számító Magyar Szent István-renddel kitüntetett ötszörös olimpiai, kétszeres világ- és kilencszeres Európa-bajnok úszó, egyike a modern olimpiák legsikeresebb magyar sportolóinak. 1988 óta (Szöul) a legfiatalabb magyar olimpiai bajnok. Számos rekord fűződik a nevéhez, kedvenc versenyszámában, a 200 méter háton 1991-ben úszott világcsúcsát tizenhét évig nem tudták megdönteni. Megkapta szinte az összes hazai és nemzetközi sportszakmai elismerést, 2001-ben az évszázad magyar sportolójának választották. Férje Vigassy Ádám, három gyermekük van: Bálint, Barnabás és Zille.

 

Mandiner: Amikor 1996-ban Atlantában, az ötödik olimpiai bajnoki címed, az utolsó úszásod után beszélgettünk, már sejtettük, hogy a medencében nemigen lát többet a világ. Te már tudtad, hogy vizet maximum a zuhanyzóban szeretnél látni?

“Érdekes, én korábbra terveztem a visszavonulásomat. Gyerekkoromtól kezdve volt bennem egy elhatározás, hogy tizennyolc éves koromig úszom, huszonkét évesen férjhez megyek, gyerekeim lesznek, és kész. Ezt szerettem volna, de ekkor már négyéves csúszásban voltam, hiszen Atlantában huszonkét évesen versenyeztem. Sosem felejtem el, hogy életem utolsó döntőjében, kétszáz háton az utolsó ötven méteren már kényelmesen vezettem, és volt időm arra gondolni, hogy „te jó ég, ez most tényleg az utolsó ötven az életemben, és még élvezem is?”. Érdekes érzés kerített hatalmába, de tudtam, a célba érkezés után már másra kell koncentrálnom. Én ott lezártam az úszókarrieremet.”

 

Mandiner: Mindig tudtad szeretni az embertelenül sok munkát? Hány kilométert kellett úszni akkoriban a felkészülés alatt? 

“Napi 16-18 kilométert többnyire. De én azért csináltam ezt az egészet, mert szerettem. Persze velem is előfordult, hogy hideg téli reggeleken, amikor a vaksötétben korán kellett kelni, megfordult a fejemben: bárcsak történne valami, és elmaradna az aznap reggeli edzés! (Nevet) De menni kellett, és mentem, ám alapvetően azért, mert szerettem.”

 

Arra kérdésre, hogy ” Mikor úsztál utoljára?”

“Épp mostanában gondoltam, hogy jó lenne újra lemenni úszni… De aztán eszembe jut a macera, a hajszárítás, a felöltözés, egyebek, úgyhogy végül mindig meggyőzöm magam, hogy inkább nem. Tudom, hogy vannak mastersversenyek, a fodrászom is ott indul, de én sosem éreztem késztetést rá. Én lezártam azt a korszakot, és tudtam, hogy nem folytatom tovább semmilyen formában.”

“Atlanta óta nem is voltam lent az uszodában, mindössze versenyt nézni. Maximum a Balatonban úsztam a gyerekekkel, uszodában nem.”

 

Mandiner: A családi mezsgyén haladva: a férjed, Vigassy Ádám és a gyermekeitek, a 22 éves Bálint, a 20 éves Barnabás és a 18 éves Zille állnak tehát most az életed fókuszában?

“Igen, teljes mértékben. Persze most, hogy már ekkorák, azért nem úgy, mint amikor kisebbek voltak. És olykor mikor rájuk nézek, és látom, hogy már kész felnőttek, pont úgy rácsodálkozom erre, mint az úszóeredményeimre. Hogy ezeket biztosan én vittem véghez? Hogy tényleg ilyen gyorsan elszaladnak az évek? A közelmúltban találtuk meg a gyerekkori videókat, és hihetetlen történeteket éltünk át újra, jó volt visszanézni és csendesen megállapítani, hogy jó szülők voltunk Ádámmal.”

 

Mandiner: Ádám személyében pedig megtaláltad azt a férfit, aki hozzád hasonlóan gondolkodik. Ritka kincs…

“Az első pillanatban éreztem, hogy ő az a férfi, aki egy életre szól. A megérzéseim mindig jók voltak, és hallgattam is rájuk. Most voltunk 23 éves házasok, és természetesen tisztában vagyunk vele, ahhoz, hogy egy kapcsolatot a gyermekeink mellett férjként és feleségként meg tudjunk tartani, nekünk is tennünk kell.

Most, hogy nagyok már a gyermekeink, sokféle témába ástam bele magam. Érdekelnek a nem látható energiák, foglalkoztat, hogy milyenek az emberek. Hívő lélek vagyok, de a belső hitemen túl is szeretem megfigyelni a világot és levonni bizonyos következtetéseket. Ettől én is jobban megismerem magam. Megtanultam, miképp legyek türelmesebb, és azt is, hogy egy vita végére képes legyek látni a férjemben azt a férfit, akibe beleszerettem. Én ma is látom ezt Ádámban.”

 

Úszó Nemzet Program

“…Itt nem arról van szó, hogy a jövő nagy bajnokait keressük, hanem arról, hogy nagycsoportos óvodás kortól a másodikos korosztályig minden kisgyereket szervezett kereteken belül valóban megtanítsunk magabiztosan úszni – mármint az oktatók. Ami igazán megfogott, hogy olyan gyerekek is megtanulnak úszni, akiknek soha nem lenne erre lehetőségük.”

 

Ismersz ehhez fogható programot máshol a világon?

“Nem ismerek, és bevallom, először nekem is meg kellett ismernem a terv részleteit, mert úgy vagyok vele, hogy amit csinálok, azért száz százalékig felelősséget vállalok. Fontos volt, hogy lássam a teljes képet, az a célunk, hogy a programban részt vevő gyerekek a harmadik év végére le tudjanak úszni mell-, hát- és gyorsúszásban száz-száz métert. Itt a vízbiztonság a fő, és ha az oktatási folyamat alatt rátalálnak egy-egy nagyobb tehetségre, az csak hab a tortán. Darnyi Tamással és Tóth Ákossal folyamatosan járjuk az országot, és ellenőrizzük, mennyire gördülékenyen halad a program. Volt, hogy Wladár Sándor vagy Sós Csaba szövetségi kapitány is csatlakozott hozzánk.”

 

Forrás: Mandiner.hu / Csisztu Zsuzsa írása alapján

Médiamegjelenés – A teljes cikkért kattints:

https://mandiner.hu/cikk/20220615_mandiner_interju_egerszegi_krisztina_mandiner_hetilap