Fantasztikus cikk jelent meg Halhatatlan Tagunkról, Jónyer Istvánról, a ️Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, ️4x-es világbajnok, ️4x-es Európa-bajnok, ️2x-es Európa Top12-győztes, ️11x-es magyar bajnok asztaliteniszezőnkről, aki az 1970-es években sportágában a VILÁG legeredményesebb játékosai közé tartozott.
A jó hangulatú, közvetlen hangvételű cikkből többek között megtudhatjuk, hogy a miskolci szegénysorból hogyan küzdötte fel magát Jónyer a világ tetejére, miként született meg a “Jónyer-kifli” („Jónyer találmány”), miért tartja azt, hogy “Balczó András a nagy példaképem!”, illetve hogy milyen tanácsokkal látta el Valter Attilát a nyári kerékpáros szezon előtt.
De nézzük csak szépen sorjában…
A négyszeres világbajnok asztaliteniszezőnket kezdik „újra” fölfedezni szerencsére. Egy esztendeje választották a Nemzet Sportolói közé, a napokban pedig (hivatalosan is) a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete tagja is lett.
A HMSE május 20-ai ünnepségén elárulta: napokig nem tért magához, amikor Nagy Tímea elnök felhívta és közölte, hogy a tagság beválasztotta a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete tagjai közé. De miért is volt ez számára akkora meglepetés?
“Valójában azért, mert az egyesület tagjai közül majdnem mindenki olimpiai bajnok, sokan többszörösek is, én pedig csak világbajnoki címeket nyertem. ”
“Erre szoktuk azt mondani, ha nem csak 1988-tól lenne olimpiai szám az asztalitenisz, a csapattársaimmal talán nekünk is összejött volna egy-két ötkarikás elsőség…”
Mandiner: Örök szívfájdalom, hogy nem indulhatott olimpián?
“Abszolút! A szöuli játékok volt az első, amelynek a programján szerepelt az asztalitenisz, de a térdem már nem bírta a felkészülést. Klampár Tibor egyéni negyedik helye azonban egészen szenzációs teljesítmény! No, meg az is szívfájdalmam, hogy csupán kétévente rendeznek vébét, ám így is négyszeres világbajnok vagyok. Azért ez sem olyan kevés…”
Arról is mesélt Jónyer, milyen volt, mikor beválasztották a Nemzet Sportolói közé:
“Egy-egy jelölés kapcsán a sportnapilap mindig megszavaztatja az olvasóit: ők kit jelölnének a Nemzet Sportolói közé? Ezt megelőzően négy voksolást is én nyertem; az ötödik alkalommal semmi mást nem csináltam, csak leültem az asztalhoz, és vártam, hátha felhívnak. A beiktatás reggelén meg is csörrent a telefonom, a vonal túlsó végén dr. Szabó Tünde államtitkár asszony jelentkezett, és közölte: beválasztottak a Nemzet Sportolói közé! A remek hír után a lányom kitöltött nekem egy pohár whiskyt, de este hatig bele sem tudtam kortyolni, annyian hívtak és gratuláltak. A nap végére teljesen kiszáradtam, – de fantasztikus érzés volt!”
A kezdetek…
Saját bevallása szerint az iskolában mindegyik testnevelésórán kosaraztak, ám a szünetekben pingpongoztak, pontosabban „forgóztak”. S hogy hogy nem, a meneteket mindig Jónyer nyerte meg; közben kézilabdázott is, tehát lehet mondani: “jó labdaérzékem volt”.
Anyagilag nem álltak jól, a pingpongütőket is rendre kölcsönbe kapta, apja asztalos volt, így megkérte, hogy – lehetőleg mahagóni fából – csináljon neki egy ütőt. Nem sok köze volt a sporthoz, azt se tudta, hogyan álljon neki, de a barátaival csak összeeszkábáltak egy ütőt Jónyernek, az pedig már az Ő ötlete volt, hogy hungarocellt is tegyenek rá. Egy iskolák közötti versenyt ezzel az ütővel nyert meg, és ezzel el is dőlt a sorsa! Ezen a versenyen jelen volt első edzője, Dankovics József, aki leigazolta a DVTK-ba. Így emlékszik vissza a kezdeti időkre:
“A menők persze, először hülyére vertek, majd jött a nyári szünet és a vasgyárból szereztem egy pingpongasztalt. Egy haverommal éjjel-nappal játszottunk reggel 8-tól este 8-ig. Mikor visszamentem ősszel a klubba, mindegyik helyi menőt megvertem, rá két hónapra már én voltam a Diósgyőr első számú versenyzője. Innentől kezdve pedig már nem volt megállás…”
A csúcsra felérve… Jónyer és a szorgalom
“A kalkuttai vb valóban pályafutásom egyik csúcspontja, amelyen azért is jöhetett össze ez a nagy siker, mert úgy mentem ki, hogy ezt a világbajnokságot csak én nyerhetem meg! De nem csak fejben készültem rá, hanem amíg mások már aludtak, én akkor is edzettem. S ezt szó szerint kell érteni: gyakran éjszakába nyúlóan sanyargattam magam, kétszer annyit edzettem, mint a riválisaim, és ennek meg is lett az eredménye. “
Balczó (szintén Halhatatlan Tagunk) mint példakép
Balczó, Hargitay – “mindketten nagyszerű sportolók és hitvalló emberek, ezért állnak közel hozzám”
“Számomra egy életre szóló élmény volt Balczó olimpiai győzelme, teljesen a hatása alá kerültem. Emlékszem, a müncheni diadal idején éppen a Tatai Edzőtáborban készültünk, és miután András megnyerte az olimpiát, másnap reggel már rohantam a postára, szerintem én voltam a legelső, aki dísztáviratot küldött neki, Münchenbe. Nagy megtiszteltetés, hogy később a nagy példaképemmel gyakran lehettem egy társaságban, és hogy ma már mindketten a Nemzet Sportolói vagyunk, ráadásul minden év januárjában egy közös disznóvágáson is részt veszünk. De ugyanúgy példaképemnek tekintem a szintén olimpiai bajnok Hargitay András úszót, akihez szintén évek óta tartó barátság fűz, nagyon sokáig hozzá vittem a kutyáimat is. Mindketten nagyszerű sportolók és hitvalló emberek, ezért is állnak olyan közel hozzám”
…és hogyan született meg a Jónyer-kifli?
“A Tatai Edzőtáborban minden este kilenc és tíz között edzettünk. Berczik Zoli bácsi megengedte, hogy a tréning végeztével vérre menő páros mérkőzéseket játsszunk egymással, 100 forintos alapon. Egyik alkalommal úgy ütöttem vissza a labdát, hogy én ugyan a bordásfalnak ütköztem, de esés közben még belepörgettem a labdába, amely így az hálót megkerülve érte az asztalt a másik térfélen. Ez jószerivel védhetetlen volt, meg is tetszett, később fonák oldalról is tökélyre fejlesztettem, nem csoda, hogy Gergely Gabi és Klampár Tibi is átvette. Mint ahogy a kínaiak is, akik az Egyesült Államokban már banánpörgetésnek elnevezve adták el ezt az ütésfajtát.”
Forrás: Mandiner.hu / Vámos Tamás írása alapján
📸 forrás: sport.mandiner.hu / MTI, Szigetváry Zsolt
Médiamegjelenés – A teljes nagyinterjút itt tudod elolvasni, megéri végigolvasni:
https://sport.mandiner.hu/cikk/20220524_jonyer_istvan_balczo_andras_a_nagy_peldakepem
