Ezúton szeretnénk felköszönteni és nagyon boldog születésnapot kívánni TÖRÖK FERENCNEK, a 2x-es olimpiai bajnok, 4x-es világbajnok, 9x-es magyar bajnok öttusázónak, mesteredzőnek, sportvezetőnek!

Török Csillaghegyen született 1935. augusztus 3-án, de nála kevesen ismerik jobban a mexikói magaslaton való versenyzés speciális körülményeit. A fiatal Török Ferenc sportkarrierjét a labdarúgással kezdte, amit azóta is nagyon szeret. Egy véletlen során került az öttusa közelébe. Ha régen az iskolából meglógva, amikor egyik tanára üldözőbe vette, de nem bírta utolérni, és a tanárt nem nyűgözi le gyorsaságával (a Tímár utcától egészen az Aquincumig futott), tán sose derül ki hatalmas tehetsége. A fülön csípett nebulónak két választása maradt, vagy kopogtat az igazgatói ajtaján, vagy belép a Honvédba atletizálni. Utóbbit választotta.

Bár az atlétikát nem igen kedvelte, egy tehetségkutató verseny után, 1953-ban felajánlották neki, hogy válthat az öttusára. Elfogadta. Innen pedig – ahogy mondani szokták – a többi már sporttörténelem, hiszen a magyar öttusa ’60-as és ’80-as évekbeli aranykora is a nevéhez fűződik.

1961-ben szerezte meg első világbajnoki érmét. A 60-as években a legendás BALCZÓ-TÖRÖK-MÓNA csapatot erősítette. Az 1962-es világbajnokságon mind egyéniben (bronz), mind a társakkal (ezüst) is dobogóra állhatott.

Legnagyobb egyéni sikerét a 1964-es tokiói olimpia hozta, abban az évben az olimpia előtt is minden versenyt megnyert. Egyéniben Tokióban ért fel a csúcsra és vele együtt a dobogó legfelső fokára.

1976-tól a öttusa válogatott szövetségi kapitánya lett. 1988-ban Szöulban Martinek János egyéni és a Fábián-Martinek-Mizsér hármas csapatban is az ő irányítása alatt lett olimpiai bajnok.

A magyar szövetség elnöke volt 1990-től 1996-ig, a nemzetközinek pedig 1993 és 1996 között alelnöke. A MOB tiszteletbeli tagja, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1995-ben pedig ezüst érdemrenddel tüntette ki.

“Mindazt, amit csináltam, azt szerettem. Mindent úgy igyekeztem csinálni, hogy abban öröm legyen. És azt is megtanultam, hogy mindent csak munkával lehet elérni, tehetségnek ugyanis lehet születni, de munka nélkül ez semmit sem ér”

– vallotta az öttusamagazinnak adott interjújában.

Mikor megkérdezték Tőle, mikor érezte magát a legjobbnak: amikor 1964-ben Tokióban nyert, vagy amikor 1988-ban Szöulban kapitányként nyert olimpiát a csapata?

„A két érzés kiegyensúlyozottan egyforma! Szövetségi kapitányként aratott siker olyan volt, mintha a gyerekeim álltak volna a dobogó legtetején.”

 

…és természetesen még hosszasan sorolhatnánk Kiválóságunk érdemeit, ez csak néhány “száraz” részlet volt, nem minden, de ezzel a kis felidézéssel szeretnénk ma, augusztus 3-án ünnepelni Török Ferencet, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének Tagját, Isten éltesse sokáig!  Kívánunk Neki sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!

📷 Fotó forrás: 24.hu