Ezúton szeretnénk felköszönteni és nagyon boldog születésnapot kívánni JÓNYER ISTVÁNNAK, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, 4x-es világbajnok, 4x-es Európa-bajnok magyar asztaliteniszezőnek, Halhatatlan Tagunknak, aki az 1970-es években sportágában a VILÁG legeredményesebb játékosai közé tartozott.
Jónyer István bár azon kevés magyar asztaliteniszezők egyike, aki egyéni világbajnoki címmel is büszkélkedhet, legnagyobb sikerének mégis a csapatban megszerzett világbajnoki elsőségét tartja. Híressé vált az általa kitalált oldalpörgetés, az ún. kiflipörgetés, melyet korábban csak ő tudott.
A forgók győztese
Gyermekkorában az iskolai szünetekben kedvelte meg a sportágat, egyre többször lett a forgók győztese. Sportolói karrierje először a labdarúgás és a kosárlabda mentén izmosodott, mígnem egyszer megsérült egy kosármeccsen, s édesanyja kérlelésére ekkor döntött végleg a veszélymentesebb asztalitenisz mellett. Mivel pénzzel nem voltak túlságosan eleresztve, csak egy Hungarocelles ütőre futotta, ezzel nyerte első versenyét. Ez a kis kedves mackó szobor volt az első díja, melyet azóta is hűségesen őriz.
13 éves korában egy átpingpongozott nyári szünet teljesen megváltoztatta az életét… Kiderült, hogy különös érzéke van a játékhoz, ezért gyerekként az iskola mellett éveken át minden nap Miskolcról felvonatozott Budapestre, hogy edzésekre járhasson. Bár későn kezdte a sportágat, de villámgyorsan fejlődött.
15 éves korában egy borsodi tehetségkutatón Sidó Ferenc kilencszeres világbajnok figyelt fel rá és meghívta a tatai edzőtáborba. „Volna-e kedved?” felkiáltással. Hogy ne lett volna? A kérdés csak az lehetett, hogy a tudásvágy vagy a kíváncsiság-e az erősebb az fiatal fiúban?
Az emlékezetes nap
1971. április 6. – emlékezetes nap a számára, hiszen ekkor lett aranyérmes Jónyer István és Klampár Tibor a férfipáros mezőnyben a nagojai asztalitenisz-világbajnokságon, mely siker nem csak az asztaliteniszé, de az EGÉSZ MAGYAR sporttörténelem legendás alakjává tette!
Jónyer versenyzőként az a típus volt, akit soha semmi nem gátolt meg az előrehaladásban. Még az sem, hogy védőként kezdett játszani, amit megpróbált támadóként a saját előnyére fordítani. Ahogy Gergely Gábor mondta róla:
„Ha lenne a pingpongban Nobel-díj, biztosan Jónyer kapná, mert annyi újítást adott a sportágnak!”
Szokatlan játékstílusával könnyen megzavarta ellenfeleit. A védő stílusra jellemzően hátulról játszott, az ütőt kicsit lejjebb fogta a nyelénél, s így született meg a világhíres jónyerkifli, azaz az oldalfalsos pörgetés. Emellett, mint egy „fafaragó”, minden versenyen saját ütőt készített magának a szálláson, őrületbe kergetve Klampárékat. Éjszakákon át reszelte és ragasztotta a fákat, mire megtalálta a számára legoptimálisabb fogást. Sokszor alvás nélkül állt asztalhoz, de ha az első két napon túl jutott, már nem tudott hibázni.
Küzdőszelleme legendássá vált, soha nem lehetett ellene biztosra menni. Erről a német Peter Stellwag tudna mesélni, aki egy szett 20:5-re vezetett ellene, ám Jónyer mégis képes volt megfordítani a mérkőzést, amit felterjesztettek Guinness-rekordra. De talán ennél is híresebb volt a szorgalmáról. Mielőtt 1975-ben megnyerte volna az egyéni világbajnokságot, annyit edzett, mint az egész mezőny együttvéve. Volt olyan, hogy reggeltől estig csak edzett, még akár december 24-én, Karácsonykor is, majd jó néhány óra pingpongozás után még órákon át futott egyedül a hóban. Meg is lett az eredménye: világbajnok lett egyéniben és párosban is!
Ma, augusztus 4-én ünnepeljük Jónyer Istvánt, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének Tagját, Isten éltesse sokáig! Kívánunk Neki sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!
Forrás: nemzetisport
📷 Fotó forrás: nemzetisport.hu / MTI – Illyés Tibor
