“A legyőzhetetlen bajnok, aki annyival a világ előtt járt, hogy másolni sem tudták a mozgását…”

Ma 68 éves DR. MAGYAR ZOLTÁN, Halhatatlan Tagunk, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, Magyar Örökség díjas, Prima Primissima díjas, 2x-es olimpiai bajnok (lólengés: 1976, 1980), olimpiai bronzérmes (1980, csapat), 3x-os világbajnok, 3x-os Európa-bajnok, Világkupa-győztes, Universiade győztes, 20x-os mesterfokú bajnok, 35x-ös magyar bajnok tornász, sportvezető, állatorvos, a Fradi örökös bajnoka, akit 8x választották „Az év magyar tornászává” és 3x „Az év magyar sportolójává”!

A “Magyar-vándor” és a kezdetek

1965-től 1980-ig a FTC (Ferencvárosi Torna Club) tornásza volt. 1970-ben és 1971-ben IBV-t nyert lólengésben. 1972 és 1980 között 33 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Elsősorban lólengésben volt eredményes.

Magyar Zoltán a hetvenes évek leghíresebb, egyben legnépszerűbb magyar sportolója, a magyar férfi tornasport kiemelkedően eredményes képviselője, a lólengés újító világklasszisa. Edzőjével, Vígh Lászlóval számos új technikai elemet dolgozott ki, így Magyar örökre beírta nevét a nemzetközi tornasportba, hiszen rendkívüli teljesítményei közül a róla elnevezett Magyar-vándort, a szökkenő-vándort és az orsó figurákat is Ő mutatta be elsőként a VILÁGON. E technikai elemek nélkül ma már ELKÉPZELHETETLEN LENNE a sportág olimpiai döntője.

Magyar Zoltán jó versenyző típus volt, mindig tuningolta magát a versenyek előtt, végül úgy ment oda a lóhoz, hogy „letépi róla a bőrt vagy a kápát”. Ezzel a végtelen küzdeni akarással és a kiváló fizikai kondíciójával tudott győzni úgy, hogy hivatalos világversenyen (EB-n, VB-n és olimpián) 8 évig nem talált legyőzőre, sikeres pályafutása alatt mindvégig veretlen maradt! Magyar Zoli olyat tudott csinálni, amit utána sokáig senki más nem volt képes a világon: a Magyar-vándort kétszer meg tudta oda-vissza csinálni.

Pályafutása alatt lólengésben 3 világ- és 3 Európa-bajnoki aranyérmet nyert. Részt vett az 1972. évi müncheni, az 1976. évi montreali és az 1980. évi moszkvai olimpián. 1976-ban és 1980-ban lólengésben olimpiai bajnoki címet nyert. A magyar férfi tornászok közül két bajnoki címet előtte csak Pelle Istvánnak sikerült szerezni az 1932. évi olimpián. 1980-ban tagja volt a Donáth Ferenc, Guczoghy György, Kelemen Zoltán, Kovács Péter, Magyar Zoltán, Vámos István összeállítású, bronzérmes magyar tornászcsapatnak is. Háromszor – 1974-ben, 1978-ban és 1980-ban – választották az év magyar sportolójává.

Az aktív sportolástól 1980-ban a moszkvai olimpiai győzelme után visszavonult, egyetemre ment, orvosi pályára lépett, majd 20 évig praktizált, mint állatorvos, végül visszatért a sportigazgatásba. Jelenleg a Magyar Tornász Szövetség elnöke, 2009 óta a MOB elnökségének is tagja, a Magyar Olimpiai Akadémia alelnöke, a MOB Hagyományőrző Bizottságának vezetője.

És hogy milyen komoly céljai vannak Magyar Zoltánnak manapság, mint sportvezető?

„Én úgy szeretnék majd elmenni egy pár év múlva innen, hogy az összes terem, amiket megszereztünk, felújítottunk, felépítettünk, mind teljes mértékben fel legyen szerelve. Elindítunk egy olyan tornaprogramot – ami most már az úszásnak megvan –, hogy ha ezt elfogadják, nagy változást hozna a magyar tornasportban. Bízom benne, hogy sikerülni fog.”

…mi is bízunk benne / benned Magyar Zoli, Halhatatlan Tagunk!

Ma, december 13-án ünnepeljük Magyar Zoltánt, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének Tagját, Isten éltesse sokáig! Kívánunk Neki sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!

Forrás: wikipedia, olimpia.hu, egy.hu