Ezúton szeretnénk felköszönteni és nagyon boldog születésnapot kívánni BALCZÓ ANDRÁSNAK, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, , 3x-os olimpiai bajnok, 10x-es világbajnok magyar öttusázónak, az öttusasport történetének egyik legnagyobb alakjának. Balczót Magyarországon háromszor (1966, 1969, 1972) választották meg az év sportolójának, 1970-ben sportszerűségi díjat, 1988-ban NOB emlékjelvényt kapott. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 1996-ban Magyar Örökség-díjjal jutalmazták, Csepel díszpolgára lett. 2001-ben a Nemzeti Sport szavazásán – Puskás Ferenc mögött – a 20. század második legjobb magyar férfi sportolójává választották, ugyanebben az évben kapta meg a Magyar Olimpiai Bizottság Érdemérmét, valamint a Csík Ferenc-díjat. 2004 óta a Nemzet Sportolója cím birtokosa, 2011-től Budapest díszpolgára, 2016-ban beiktatták az öttusa Hírességek Csarnokába. 2018-ban a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) életműdíját vehette át. 2018-tól Pest megye, 2019-től Budakeszi díszpolgára.
Balczó András ma ünnepli 85 születésnapját. Isten éltesse sokáig!
A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének 20+1 Tagja van, de miért is éppen 20+1 Tag?
Balczó András szintén az Egyesületünk Tagja, Ő a 21-dik, de mély vallásossága miatt, Ő nem vallja magát „Halhatatlannak”. Azért számunkra Ő pontosan az és mindig is az lesz… éppen ezért, ma szeretnénk Őt is felköszönteni.
Balczó András másfél éves volt, amikor evangélikus lelkész apját Nyíregyházára helyezték át, így itt töltötte gyermekkorát. Mitró Györgyhöz hasonlóan a Bujtoson tanult meg úszni. 1955-ben egy országos versenyen Benedek Ferenc fedezte fel az akkor 17 éves, vékony fiút, majd szülei beleegyezése és András érettségije után Budapestre vitte, ahol a Csepel SC sportolója lett.
BALCZÓ – egy fogalom, egy legenda, maga az öttusasport történetének egyik legnagyobb alakja! Példaértékű hitét, kitartását a „Küldetés” című filmből ismerhettük meg. Kivételes tehetsége, fantasztikus elhivatottsággal és akaraterővel párosulva segítette győzelemről győzelemre. Amellett, hogy kiváló sportember, rendkívül művelt és mélyen gondolkodó ember is. Hitvallása szerint a boldogság nem függ a sikerességtől.
„…ha valaki azt képzeli, hogy Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy a céljai elérése majd boldogítja, nagyot téved. A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés félelme állandóan gátolja az örömérzetet. De, amikor már nem akar mindenáron nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik…”
– Balczó András örök érvényű bölcsességei közül ez az egyik, amely útravaló lehet minden ifjú sportolónak kortól és nemtől függetlenül. A híres „balczói lelkiismeret és mérce”, mely küldetés mibenléte nem a győzelem megszerzésében van, hanem a maximumra törekvésben.
Élsportolóként mindig igazságkereső, állhatatosan küzdő, az elveit soha fel nem adó sportoló volt, akinek tehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott.
8 magyar bajnoki és 10 világbajnoki címe mellett az olimpiákon háromszor játszották el neki a magyar Himnuszt. 1960-ban, Rómában tagja volt az olimpiai bajnok öttusa-válogatottnak, egyéniben a negyedik helyen végzett, ami csalódást jelentett számára. Akkor és ott elhatározta: önmaga irányításával még többet edz, neki ne mondja meg senki, hogy mennyit fusson. Ha úgy érzi, tíz kilométerrel többet kell teljesítenie, mint a társai, akkor ezt fogja tenni.
Saját maga edzőjeként 1963 és 1969 között sorozatban öt világbajnokságon szerzett aranyérmet egyéniben, és az 1969-es vb-t leszámítva csapatban is diadalmaskodott ezen időszakban Török Ferenc (szintén Halhatatlan tagunk) és Móna István társaként. Az 1964-es olimpián nem indulhatott, 1968-ban Mexikóvárosban egyéniben ezüstöt, csapatban aranyérmet szerzett, ám egyvalami még hiányzott a gyűjteményéből: az egyéni olimpiai bajnoki cím.
Egy egész ország akarta, hogy Balczó András egyéniben olimpiai bajnok legyen. Egy egész ország figyelte lélegzet-visszafojtva az 1972-es müncheni ötkarikás játékok öttusaversenyének utolsó napját, azt a pillanatot, amikor Balczó András befut az Olimpiai Stadion rekortánjára. Már 34 éves volt, csapatban 2x-es olimpiai győztes, mégis a magyar embereknek hiányérzetük volt, mert az ötkarikás játékokon egyéniben – 5x-ös egyéni világbajnokként – nem kísérte szerencse a pályafutását.
Elképesztő izgalmakat hozott a verseny – a lövészet során majdnem füstbe mentek a tervek –, és végül a futásra maradt a döntés, ahogy általában. Noha remek futó volt, mindig tartott az ötödik tusától, mert ahogyan Dávid Sándor róla szóló könyvében megfogalmazta, mindig attól félt, hogy rosszul osztja be az erejét, és úgy veszít, hogy nem ad ki magából mindent. Mert a „balczói lelkiismeret és mérce” nem a győzelem megszerzésében fogalmazza meg a küldetés mibenlétét, hanem a maximumra törekvésben. Ebből az aspektusból a vereséget is elfogadja, és a sorsot sem kárhoztatja. De ezúttal nem volt vereség. Végre felállhatott a egyéniben is a dobogó legfelső fokára és Ő érte szólt a magyar Himnusz. Balczó szinte légies mozgással, a mellkasáról a hátára csúszó rajtszámmal futott be a stadionba, és azt már nem lehetett könnyek nélkül bírni. Gyönyörű, felemelő, megható pillanat volt – hit erejének megtestesülése. Dobálták, tapsolták, ünnepelték a társak és a sportbarátok az újdonsült olimpiai bajnokot, aki minden idők egyik legnagyszerűbb öttusázója volt. Kép forrás: Balczó, 1972. olimpia.hu / MTI
„Igen, igen, nagyon boldog vagyok!… De a boldogságból is csak egy bizonyos mennyiséget tud felvenni az ember. Most majd lefekszem, és reggel, amikor felkelek, akkor majd valakinek figyelmeztetni kell, hogy öreg, el ne felejtsd, olimpiai bajnok vagy. És akkor majd nagyon fog tetszeni ez az egész, nagyon fogok örülni a jó hírnek”
– nyilatkozta Balczó annó a győzelem után.
Az életéről szóló dokumentumfilmet, a Küldetést betiltották, mert hat hét alatt több mint egymillióan látták, és túl őszintének, túl szókimondónak találtatott.
Hiánycikk volt akkor az igazság, és nagy éhség volt az emberekben ennek kimondására – vélekedett a film rendezője, és igaza volt. Balczót háromszoros olimpiai bajnokként kitették a hazai szövetség elnökségéből, nem vállalhatott edzői munkát, csupán belovaglóként alkalmazták, pedig tudása, tapasztalata kincset ért volna a fiatal sportolók számára.
Balczó András ugyanis hős volt – ezt senki sem vitatja.
A Küldetésben pedig tökéletesen megfogalmazta élet- és sportfilozófiáját:
„Kimagasló teljesítmény közösség nélkül nem létezik. Egymásba fonódás és egymásra utaltság nélkül nincs meg az a kegyelmi állapot, amelyben az emberből kimegy a nyerésvágy görcse, és a helyére jön egy derű, egy nyitottság.”
“…nem úgy kell odaállni a verseny rajtjához, hogy győzzünk, hanem úgy, hogy a legtöbbet adjuk ki magunkból. Ha ezt tesszük, bárhogyan alakul, nem gyötör majd a lelkiismeret.”
És mi áll Balczó szerint e remek öttusázó eredményeinek hátterében? A hit.
Küldetés című filmje óta több mint 2500 alkalommal találkozott emberekkel, tartott előadásokat, élménybeszámolókat pályafutásáról.
Magyar Nemzet mai cikkét idézve:
“Az a gondolata is belém égett, amit pár esztendeje, életműdíjának átvételénél mondott a botjára támaszkodó idős bajnok. – Ebben a süllyedő világban, amiben élünk […], a lelkünk az, amit ápolni kell. Erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét kaptuk, a sport csak eszköz, hogy sok mindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világ háta mögött van.
A közönség felállva tapsolt, a szemekben könny csillogott.” – Magyar Nemzet, Pilhál György írása
38 évesen lett először apa. Feleségével, Császár Mónikával, a müncheni tornász olimpikonnal és 12 gyerekükkel boldogan élnek budakeszi házukban, amit a bajnok maga épített.
Forrás: olimpia.hu, Wikipédia
Média megjelenések:
https://olimpia.hu/hirek/isten-eltesse-balczo-andras
https://magyarnemzet.hu/sport/2023/08/novak-katalin-is-felkoszontotte-balczo-andrast-foto
https://www.nemzetisport.hu/atletika/soli-deo-gloria-n-pal-jozsef-publicisztikaja-2973171
https://magyarnemzet.hu/tollhegyen/2023/08/a-szemekben-konny-csillogott
