Ezúton szeretnénk felköszönteni és nagyon boldog születésnapot kívánni BALCZÓ ANDRÁSNAK a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, Magyar Örökség díjas, 3x-os olimpiai bajnok, 10x-es világbajnok magyar öttusázónak, az öttusasport történetének egyik legnagyobb alakjának, a Magyar Sportújságírók Szövetségének és a Magyar Olimpiai Bizottság életműdíjasának!

„A boldogság nem függ a sikerességtől” avagy a „balczói lelkiismeret és mérce”, mely küldetés mibenléte nem a győzelem megszerzésében van, hanem a maximumra törekvésben!

A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének 20+1 Tagja van, de miért is éppen 20+1 Tag?
Balczó András szintén az Egyesületünk Halhatatlan Tagja, Ő a 21-dik, de mély vallásossága miatt Ő nem vallja magát „Halhatatlannak”. Azért számunkra Ő pontosan az és mindig is az lesz…éppen ezért ma szeretnénk Őt is felköszönteni!

BALCZÓ – egy fogalom, legenda, maga az öttusasport történetének egyik legnagyobb alakja! Példaértékű hitét, kitartását a „Küldetés” című filmből ismerhettük meg. Kivételes tehetsége, fantasztikus elhivatottsággal és akaraterővel párosulva segítette győzelemről győzelemre. Hitvallása szerint a boldogság nem függ a sikerességtől.

Egy egész ország akarta!
Akarta, hogy Balczó András egyéniben olimpiai bajnok legyen. Egy egész ország figyelte lélegzet visszafojtva az 1972-es müncheni ötkarikás játékok öttusaversenyének utolsó napját, azt a pillanatot, amikor Balczó András befut az Olimpiai Stadionba, a célegyenesbe. Már 34 éves volt, csapatban 2x-es olimpiai győztes, mégis a magyar embereknek hiányérzetük volt, mert az ötkarikás játékokon egyéniben – 5x-ös egyéni világbajnokként! – nem kísérte szerencse a pályafutását.

Pedig világ életében roppant elszánt volt!
Amikor meghallotta, hogy Benedek Gábor az 1953-as chilei vb-n egyéniben aranyérmes lett, az motoszkált benne, ha a csapatban olimpiai bajnoknak sikerült, neki miért ne jöhetne össze? Attól kezdve fel sem vetődött, hogy másként létezzen, mint öttusázóként. De az egyéni olimpiai elsőség csak váratott magára.

1960 Róma, 1968 Mexikóváros, 1972 München – 3 olimpia, 3 mérföldkő
Rómában 22 évesen csapatban már olimpiai bajnok lett, egyéniben leszorult a dobogóról – Németh Ferenc győzött –, az ezüstérmes Nagy Imrétől 15 ponttal maradt el, akkor még sírt csalódásában. Tokióban eltiltása miatt nem szerepelhetett (egyéniben Török Ferenc, szintén Halhatatlan Tagunk, így is elhalászta a szovjetek orra elől az elsőséget), Mexikóvárosban azt hittük, remek futásával nemcsak a legendás csapatot (Balczó András, Török Ferenc, Móna István) repítette a dobogó tetejére, hanem magát is, ám amikor Björn Ferm beájult a célba, kiderült, ellenfele 11 ponttal megelőzte, így “csak” második lett. Bandi a versenyt követően már nem fakadt könnyekre, azt nyilatkozta, a svéd több pontot gyűjtött, mint ő, s egy pillanatig sem érzi, hogy a sors kegyetlen lett volna hozzá. A müncheni játékokon elmúlt 34 éves, addigra már mindent megnyert – csak az egyéni olimpiai aranyat nem. És sokáig úgy nézett ki, hogy ott sem sikerül…. Egészen 4 tusáig, mikor is a futásra maradt minden (mint általában mindig).

A futás…
Noha remek futó volt, mindig tartott az ötödik tusától, mert ahogyan Dávid Sándor róla szóló könyvében megfogalmazta, mindig attól félt, hogy rosszul osztja be az erejét, és úgy veszít, hogy nem ad ki magából mindent. Mert a „balczói lelkiismeret és mérce” nem a győzelem megszerzésében fogalmazza meg a küldetés mibenlétét, hanem a maximumra törekvésben. Ebből az aspektusból a vereséget is elfogadja, és a sorsot sem kárhoztatja. De ezúttal nem volt szó vereség. Végre egyéniben is felállhatott a dobogó legfelső fokára és Ő érte szólt a magyar Himnusz.

A hit…
Tudod mi áll e remek öttusázó eredményeinek hátterében? A hit.
A “Küldetés” című filmje óta több mint 2500 alkalommal találkozott emberekkel, tartott előadásokat, élménybeszámolókat pályafutásáról.

Balczót idézve:

„……ha valaki azt képzeli, hogy Isten nélkül is meg tudja oldani az életét, hogy a céljai elérése majd boldogítja, nagyot téved. A boldogság nem függ a sikerességtől. A nem nyerés félelme állandóan gátolja az örömérzetet. De amikor már nem akar mindenáron nyerni, abban a pillanatban szabaddá válik.…”

Balczó András 38 évesen lett először apa, de igencsak nem utoljára. Feleségével, Császár Mónikával, a müncheni tornász olimpikonnal és 12 gyerekükkel boldogan élnek budakeszi házukban, amit a bajnok maga épített.

Ma, augusztus 16-án ünnepeljük Balczó Andrást is, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének Tagját, Isten éltesse sokáig!
Kívánunk Neki sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!

Forrás: pentathlon.hu, olimpia.hu, nemzetisport.hu, wikipedia
📷 Fotó forrás: pentathlon.hu