Ezúton szeretnénk felköszönteni és nagyon boldog születésnapot kívánni DUNAI ANTALNAK, az Életműdíjas olimpiai bajnok magyar labdarúgónak, a 3x-szoros gólkirálynak, edzőnek, sportedzőnek, az Újpesti Dózsa örökös bajnokának!

A garai születésű futballista anno még Dujmov néven látta meg a napvilágot, a családja, köztük a bátyja, a szintén válogatott labdarúgó, János később változtatta, magyarosította a vezetéknevét Dunaira (később a sportújságírók révén a bátyja, Dunai I miatt kapta a Dunai II megkülönböztető nevet).

Anti gyermekként Baján, a helyi Bácska együttesében kezdett futballozni, innen igazolta le tizennyolc esztendős korában a Pécsi Dózsa. A baranyai gárdában igen emlékezetes volt a bemutatkozása, miután az első NB I-es meccsén, 1961. augusztus 13-án a Győri Vasas ETO ellen már a harmadik percben gólt szerzett. Ráadásul, mint később kiderült, ez győztes gól is lett egyben, így ettől fogva kirobbanthatatlan lett a kezdő tizenegyből.

Négy szezont húzott le a Mecsekalján, amikor az ország egyik leghíresebb klubja, az Újpesti Dózsa szerződtette. Igaz, ekkor már olimpiai válogatott volt. Ennek ellenére a klasszisoktól hemzsegő lila-fehérek csatársorába nem volt könnyű bekerülni, de elsősorban a szorgalmának köszönhetően rövidesen ez is sikerült.

A kiváló támadó gólérzékenységét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1967-ben a kontinens második legjobb góllövőjének járó Ezüstcipőt, 1968-ban pedig a harmadikat megillető Bronzcipőt vehette át az európai mesterlövészek versengésében, nem mellékesen első magyarként kiérdemelve ezt a nem akármilyen díjat.

Összesen három alkalommal lett gólkirály (1967,1968,1970), miközben a csapata, az Újpesti Dózsa 1969-ben elképesztő sorozatba kezdett. A lila-fehérek zsinórban hétszer lettek bajnokok, s ez idő alatt háromszor kupagyőztesek is, sőt, 1969-ben a Vásárvárosok Kupájában döntőt, 1974-ben pedig a Bajnokcsapatok Európa Kupájában játszottak elődöntőt.

A kitűnő csatár az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmet, majd az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző magyar válogatottnak (1964-ben Tokióban is ott volt a győztes magyar keretben, de mivel nem lépett pályára, így nem kapott aranyérmet).

Pályafutása után sem szakadt el kedvenc sportágától, a nyolcvanas években érdemeire való tekintettel hosszú ideig dolgozhatott edzőként Spanyolországban, többek között a Jerez, a Betis és a Murcia kispadján is maradandót alkotott. 1996-ban pedig az ő irányításával jutott ki az atlantai olimpiára a magyar labdarúgó-válogatott (1972 után először és azóta is utoljára)

Forrás: kaszinomester.com, fotó: Nemzeti Sport,