A Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkárságának kezdeményezésére a 2025/2026-os iskolai tanévet a Belügyminisztérium köznevelésért felelős államtitkársága, a Klebelsberg Központ támogatásával, a Sportoló Nemzet Tanévének nyilvánította. A kezdeményezés célja az, hogy a korábbitól színesebbé tegyék az iskolák sportéletét, elősegítsék a gyerekek rendszeres mozgását, sport iránti, hosszú távú elköteleződését. Az ötletgazdák meggyőződése ugyanis, hogy amennyiben a fiatalokat napi testmozgásra kívánják biztatni, akkor ennek ösztönzésére neves bajnoknőket és bajnokokat kell felkérniük.
A Sportoló Nemzet Tanév nagykövete lett Jónyer István négyszeres asztalitenisz világbajnok, akinek aktív idejében a műfaj még nem szerepelt a nyári olimpiai játékok műsorán, így a miskolci születésű, hovatartozására mindig büszke klasszis ötkarikás bajnok sem lehetett. Viszont kiérdemelte a Nemzet Sportolója címet, díszpolgár lett Borsod- Abaúj-Zemplén vármegye székhelyén, továbbá az agglomerációhoz tartozó Ongán is.
„Nagy megtiszteltetés ért és felkérésemre természetesen boldogan mondtam igent. Rengeteget kaptam a sporttól, a testkultúrától, így kötelességem, hogy visszaadjam a „kölcsönt”. Már túl vagyok az első rendezvényemen: Salgótarjánban jártam Schmidt Ádám államtitkárral és a programunk remekül sikerült. Tíz sportágat népszerűsítettünk, rengeteg kisgyerekkel találkoztunk, sokukkal játszottam, sőt a környékbeli pingpongosokkal is ütögettem. Nem tudtam és nem akartam kibújni a bőrömből, már csak azért sem, mert tucatnyian kizárólag azért utaztak oda, hogy velem labdázzanak.”
Arra a kérdésre, hogy a nagykövetek miért csak oktatási intézményeket keresnek fel, a földkerekség valaha élt egyik legkiválóbb asztaliteniszezője így felelt:
„Mert a családok mellett szinte minden az iskolákban dől el. Az mindegy, hogy ki és mit akar sportolni, az a lényeg, hogy ezt akarattal, elszántsággal, szívvel és lélekkel tegye. Amennyiben valaki leteszi a névjegyét egy sportág mellé, először szeressen bele, majd tegye oda magát, azaz teljes erőbedobással csinálja. Jómagam így csináltam évtizedekkel ezelőtt és amikor már Budapestre jártam tréningezni, naponta vonattal utaztam oda és vissza.”
és mindezt a Nagyköveti tevékenységet,
„…abszolút társadalmi munkában tevékenykedünk, a nagyköveti poszt nem jár pénzzel, ez az üzlet anyagilag mínuszt termel – jegyezte meg nevetve a kaucsuklabda szerelmese, majd hozzátette: – Egy utazás egy napot vesz igénybe. Kocsiba kell ülni, aztán a játékkal, a beszélgetésekkel, az aláírások osztogatásával és a fényképek elkészítésével fűszerezett programok két-három óráig tartanak. Mégis élvezem, élvezzük! Az a legszebb az egészben, hogy olyan diákok között vagyunk, akikből akár a kései utódaink is kikerülhetnek majd.”
Forrás & fotók: minap.hu
Teljes cikk, média megjelenés:
