Ma lenne 86 éves Zsivótzky Gyula, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai bajnok (1968), 2x-es olimpiai ezüstérmes (1960, 1964), Európa-bajnok (1962), 13x-os magyar bajnok atléta, sportvezető. A kalapácsvetés világcsúcsát 2-szer, Európa-csúcsát 7-szer javította meg. 1958-tól 1982-ig tartotta kalapácsvetés magyar rekordját.
Egy történet a 200 kórházban eltöltött naptól a 8 centméterrel megnyert olimpiai aranyéremig.
1937. február 25-én, Budapesten született egy tehetség, aki Csermák József Helsinkiben aratott győzelmén felbuzdulva 15 évesen kedvet kapott a kalapácsvetéshez. A gimnáziumban két évvel idősebb társával együtt kezdte a sportágat, majd önmagát edzette, és önmagának készített kalapácsot Kiskunfélegyházán. 18 évesen már a negyedik volt a magyar bajnokságon, egy évvel később pedig már a válogatott keret tagja lett.
A nemzetközi mezőnyben a stockholmi Európa-bajnokságon (1958) mutatkozott be, ahol egyből harmadik helyezett lett. Az 1960-as római olimpiáról ezüst éremmel tért haza. A következő EB-n, 1962-ben Belgrádban már a kontinens legjobbja volt, és országos bajnokként, illetve világranglista élén állva komoly reményekkel készült a tokiói olimpiára. Ám 1963-ban (alig 1 évvel az olimpia előtt) súlyos gyomorműtéten esett át (egy gyermekkori operációból visszamaradt rendellenességbe csaknem belehalt!), 200 napot töltött kórházban és 27 kg-ot fogyott. Az olimpia évében, 1964 februárjában volt a harmadik műtéte, majd fantasztikus akaraterejének köszönhetően, mégis visszatért a dobókörbe. Sőt, még ugyan abban évben júniusban 66,66-os eredménnyel már megnyerte a magyar bajnokságot, ezt követően szeptemberben kijutott a tokiói olimpiára és újabb ezüstérmet szerzett hazánknak, ami minden körülmény ellenére számára csalódást jelentett.
A műtét utáni „újrakezdésről” így beszélt:
„Nem dobáltam kalapácsot, az összeszabdalt hasizmaim ezt nem engedték volna meg, hanem csak futottam. 100 métert – többre nem telt az erőmből. De újra elkezdtem. Fokozatosan, lassan, keserves munkával készítettem fel magam a visszatérésre. Erősítettem a hasizmomat, bordásfalon függeszkedve emelgettem a lábam, aztán tízkilós homokzsákot erősítettem rá és egyre többször ismételve végeztem a gyakorlatot.”
– Zsivótzky Gyula.
A harmadik olimpiáján Mexikóban (1968) végre teljesült az álma és olimpiai bajnok lett! A negyedik olimpiai részvétele során Münchenben az ötödik helyre szorult.
Háromszoros volt Universiade-győztes (1959, 1961, 1965). A kalapácsvetés világcsúcsát kétszer, Európa-csúcsát négyszer javította meg. 1958 és 1970 között tizenhárom egymást követő évben lett magyar bajnok. Az aktív sportolást 1973-ban fejezte be.
1988-tól a Magyar Olimpiai Bizottság, 1989-től a MOB sportolói bizottságának tagja. A Sportsegély alapítvány kuratóriumának tagja. 1990-ben az UTE elnökségi tagja lett. 1991 és 1993 között az Újpesti TE elnökhelyettese volt. 1991-ben pályázott a MOB elnökségi tagságára, de visszalépett a szavazás során. 1994-től a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja, 1999-től alelnöke. 1995-től a Magyar Atlétikáért Alapítvány kuratóriumi elnöke. A Mező Ferenc közalapítvány kuratóriumi tagja, 2004-től elnöke. 2005-ben a MOB elnökségi tagja lett. MOB Hagyományőrző Bizottságának vezetője volt.
Ma Zsivótzky Gyulára emlékezünk, a Halhatatlan Sportolók Egyesületének Legendájára (1995 óta), az első 70 méter felett teljesítő magyar kalapácsvetőnkre, akit beválasztották a XX. század 100 legjobb atlétája közé (IAAF).
Örökkön örökké Halhatatlan… 🖤
Forrás, fotók: atletika.ute.hu
