75 éve született WICHMANN TAMÁS (Budapest, 1948. február 4. – Budapest, 2020. február 12.) a Prima díjas, 9x-es világ- és 3x-os Európa-bajnok, 2x-es olimpiai ezüstérmes és 1x-es bronzérmes, 37x-es magyar bajnok kenus. A mai napon Halhatatlan Legendánkra emlékezünk.

Wichmann Tamás 6 éves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után a sportot javasolták rehabilitációnak, így 12 évesen kezdett el kenuzni, bár először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után végleg a kenut választotta. Mint később mondta, súlyos csípősérülése miatt alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt.

17 évesen már magyar bajnok volt, 1968-ban, 20 évesen pedig már olimpiai érmes. Ráadásul kevés hiányzott nekik Petrikovics Gyulával a győzelmükhöz. ’72-ben a terrortámadás miatt két nappal elhalasztották a versenyt, ha szembe szél van, ő nyer, a balos szél nem neki kedvezett, a Duna-deltában felnövő Patzaichin megelőzte. ’76-ban olimpiai bronzérmes lett. 1980-ban toronymagas favorit volt – egy évvel korábban nagy fölénnyel világbajnok lett –, már a moszkvai olimpia előfutamában félelmetes időt ment. A fináléban azonban úgy érezte, mintha zsákok lennének a hajójában, akárhogy igyekezett, nem tudott felgyorsulni, feladta a versenyt.

1980-ban toronymagas favorit – egy évvel korábban nagy fölénnyel világbajnok lett –, már a moszkvai olimpia előfutamában félelmetes időt ment. A fináléban azonban úgy érezte, mintha zsákok lennének a hajójában, csak nem akart felgyorsulni, akárhogy igyekezett. A sors megcirógatta, itt a verseny, amit annyira várt, de mivel a többiekhez képest nem haladt előre, feladta a versenyt.

1978-ban UNESCO fair play díjat kapott, mert edzésterveit megosztotta a jugoszláv Mateja Ljubekkel, ezzel segített felkészülni riválisának, aki a belgrádi világbajnokságon meg is előzte őt. Később a jugoszláv kenusok felkészítője volt. 1979-ben az év sportolójának választották.Részt vett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat munkájában. Itthon gyerekekkel foglalkozott, komolyabb szinten nem próbálhatta ki az edzősködést, emiatt volt hiányérzete.

„Tudom, sokan mondják, hogy én voltam a példaképük, olyanok is, akik nem kenuztak, hanem másik sportágat választottak. Jóleső érzés ez, és nagy felelősség is egyben.”

Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán.

A HMSE Tagjaként, mindig is nagy lelkesedéssel fordulat a fiatalok motiválása felé, igazi történet mesélőnk volt, akit áhítattal hallgatott a nagy közönség. Mindig emlékeztetett arra, hogy bárki elérheti az álmait, mindenki sikeres lehet az életben, csak célokat kell állítani, kitartás és akaraterő kell hozzá.

„Eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből is lehet valami nagyot alkotni. Talán többeknek erőt is adtam azzal, amit elértem. A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez azóta is így van.”

Az ötkarikás diadal azonban nem jött össze neki, pedig négy olimpián is szerepelt. Az 1968-as mexikóvárosin Petrikoviccsal kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett, az 1972-es müncheni olimpián egyesben 1000 méteren lett második, 1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet akasztottak a nyakába. Az 1980-as moszkvai olimpián egyesben 500 méteren negyedik lett, 1000 méteren pedig, ahol a csapat legesélyesebb indulója volt, mindenki megdöbbenésére nem sokkal a rajt után feladta a versenyt, letette a lapátot, és utolsóként csorgott be… Saját bevallása szerint később sem tudta megfejteni, miért maradt el az olimpiai arany, részben annak tulajdonította, hogy itthon nem volt igazi partnere, többnyire egyedül kellett edzenie.

A zenéhez is értett, énekelt és gitározott, a 2012-es londoni olimpiára készült Olympia mítosza című CD-n több olimpiai bajnokkal együtt énekelt, rappelt. 1985-ben Popej szerepét játszotta Bujtor István Az elvarázsolt dollár című filmjében. 2009-ben ezüstérmet nyert a magyar sárkányhajó válogatottal a dél-koreai Ulszanban a csapat-világbajnokság 200 méteres futamán, s így 61 évesen ismét vb-dobogóra állhatott.

Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását. 1987-ben megnyitotta Budapest első „alternatív” kocsmáját, amelyben tudását hasznosította. A kocsmát eredetileg Szent Jupátról, a kenusok „védőszentjéről” nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve. A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.

Sportpályafutását 1983-ban fejezte be az MTK-VM színeiben. Visszavonulása után az MTK Örökös Tiszteletbeli Tagjává választotta, valamint aranygyűrűvel tüntették ki.

72 éves korában, sajnos hosszú betegség után ment el Wichmann Tamás 3 évvel ezelőtt szintén februárban.

Örökkön örökké Halhatatlan… 🖤

📷 Fotó forrás 1: origo.hu / MTI – Pálfai Gábor, 2: index.hu / MTI / Czimbal Gyula