EMLÉKEZÜNK HALHATATLAN LEGENDÁNKRA! 1956 – Csoda? Hőstett? Dráma!
Lantos Gábor írása (olimpia.hu)
„Tiszta szerencse, hogy a magyar kardcsapat egyik rangidős tagja, Kovács Pál aludt a Lengyelország elleni finálé előtt Melbourne-ben….” mikoris otthonról, a forrongó Budapestről kedvező hírrel jelentkeztek: „…mindenki él, egészséges és jól van. Kovács Pál – ébredése után – elégedett fejbólintással nyugtázta a hírt, nem is izgatta fel magát túlságosan, majd vezetésével a magyar kardcsapat játszi könnyedséggel verte Lengyelországot 9:4-re, s lett olimpiai bajnok.”
Ma 27 évvel ezelőtt hagyott itt minket KOVÁCS PÁL ÁDÁM (Debrecen, 1912. július 17. – Budapest, 1995. július 8.) a 6x-os olimpiai bajnok, 9x-es világbajnok, Európa-bajnok, 16x-os magyar bajnok vívó, sportvezető, honvédtiszt, Kovács Attila és Kovács Tamás világbajnok vívók édesapja.
Debrecenben nőtt fel, gimnazistaként atletizált, majd ezt követően kapott kedvet a víváshoz. 23 évesen 1935-ben nyerte első magyar bajnokságát. Egyedülálló pályafutást vallhat magáénak: 6x-os olimpiai bajnok, egyéniben Helsinkiben győzött, csapatban pedig Berlinben, Londonban, Helsinkiben, Melbourne-ben és Rómában volt tagja a nyertes gárdának. Londonban 3. lett az egyéni versenyben. Világbajnokságokon: 9 arany-, 2 ezüst, Európa-bajnokságon 1 aranyérem és 16 magyar bajnokság fémjelzi csodálatos eredménylistáját.
A magyar élgárda legmegbízhatóbb kardozója volt. Vívása elsősorban tempóra épült, jellegzetes észvívás volt, amelyet természetesen a sporttisztképzőben kapott, rendkívül precíz technika alapozott meg. Magasugró-, atléta múltja és izomzata olyan fess támadások keresztülvitelére tették alkalmassá, mint talán senki mást. Egyenes fejvágásai egyszerűn védhetetlenek voltak. A magyar kardvívás legnagyobbjainak egyike. Csaknem haláláig vezető szerepet töltött be a magyar és a nemzetközi vívósportban. Elnöke volt a magyar, alelnöke a nemzetközi szövetségnek. Kezdettől tagja volt a „Halhatatlanok” Klubjának.
A sporttörténetet írt magyar kardcsapat:
Gerevich Aladár 7, Kárpáti Rudolf és Kovács Pál pedig összesen 6 aranyérmet nyert pályafutása során, míg Keresztes Attila, Hámori Jenő és Magay Dániel 1-1-et. A 6 nagyszerű sportolót azonban egy valami mindig is összeköti majd: az 1956-os melbourne-i kardcsapat-győzelem.
1952. Helsinki nyári olimpia, amikor három magyar állt a dobogón az olimpián – Kovács Pál:
„A vívás nemcsak sport, hanem sakk is. Mit értek én ezen? Egy sereg sportágban a kombinálásnak nincs szerepe. Mit csinál Carl Lewis? Igyekszik jól rajtolni, aztán mindent bele! A magasugró? Magában még egyszer végiggondolja a mozdulatsort, aztán elindul, megpróbál át jutni a léc fölött. Mondhatnék még példákat. A vívás lélektan is. Ki kell találnom az ellenfél gondolatait is. Aki jobban olvas az ellenfél elméjében, az győz. Pinton ellen nekem volt több vesztenivalóm. Négy-kettőre megugrott, olyan közel került a győzelemhez, hogy a megnyugvás hibájába esett.”
Július 17. – halálának megemlékezésének napjához közeli Kovács Pál születésének évfordulója is, hiszen július 17-én 109 évvel ezelőtt született a hős.
Egyedülálló pályafutást vallhat magáénak. 6x-os olimpiai bajnok! Egyéniben Helsinkiben győzött, csapatban pedig Berlinben, Londonban, Helsinkiben, Melbourne-ben és Rómában volt tagja a nyertes gárdának. Londonban 3. lett az egyéni versenyben. Világbajnokságokon: 9 arany-, 2 ezüst, Európa-bajnokságon 1 aranyérem és 16 magyar bajnokság fémjelzi csodálatos eredménylistáját. A háborús évek sajnos megszakították pályáját, két évet fogságban töltött, majd a Ganz-Mávag – műszaki tiszti végzettsége alapján – tervező mérnökeként tért vissza a pástra.
Számos magas hazai és külföldi elismerésben részesült. 1984-ben NOB érdemrendet, 1985-ben Nemzetközi Fair Play életműdíjat kapott. A Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület megalakulásakor Kovács Pált posztumusz a szervezet tagjává választották.
Első házasságából született két fia, Attila és Tamás szintén nagyszerű vívókká váltak, pedig apjuk nem is szólt bele a képzésükbe, azt ráhagyta Forró Sándorra. Attila kétszeres világbajnok, Tamás egyszeres világbajnok és kétszeres olimpiai bronzérmes lett.
Kovács Pál életének 83. évében, 1995. július 8-án hagyott itt minket.
A Magyar Olimpiai Bizottság, az OTSH, a Magyar Vívó Szövetség és a Halhatatlanok Klubja saját halottjának tekintette. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Az utókor nem felejtkezett el róla, s egykori egyesülete a Vasas pasaréti vívócsarnokát róla nevezték el.
A vívás történetének egyik legkiválóbb versenyzője volt, a magyar csuklóvívás technikájának legeredményesebb képviselője volt, akinek fantasztikus pályafutásához csupán Gerevich Aladár és Kárpáti Rudolf (szintén Halhatatlan Legendáink) karrierje mérhető.
Örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: wikipedia, olimpia.hu, sportmuzeum, Fotó forrás 1: sportmuzeum.hu, 2: nemzetisport.hu / képes sport, MTI
