EMLÉKEZÜNK HALHATATLAN LEGENDÁNKRA! Ma lenne 97 éves BUZÁNSZKY JENŐ (Újdombóvár, 1925. május 4. – Esztergom, 2015. január 11.) a Nemzet Sportolója és az Emberi Méltóságért címmel kitüntetett, Prima Primissima díjas, olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes, 49-szeres magyar válogatott labdarúgó, az Aranycsapat hátvédje, edző, sportvezető. 2010. május 4. óta a dorogi stadion az ő nevét viseli. Jenő bácsi hagyatékának jelentős része a Puskás Intézetben található.
1925. május 4-én Újdombóváron látta meg a napvilágot Buzánszky Jenő vagyis „Kazal”, az Aranycsapat legendás hátvédje. Az Aranycsapat tagjai közül ő volt az egyedüli, akit nem a fővárosból, hanem vidéki csapatból válogattak be. A remek játékos pályafutása a Dombóvári Vasutasban vette kezdetét, majd Pécsre került, innen pedig 1947-ben a Dorogi Bányászhoz igazolt. Dorogon kezdetben csapattársak voltak Grosics Gyulával (szintén Halhatatlan Legendánk), ám a „Fekete Párducot” nem sokkal később a MATEOSZ csapata igazolta le. Dorogon 274 élvonalbeli mérkőzésen szerepelt, az NB II-ben 56 mérkőzésen lépett pályára. Hivatalos bajnoki mérkőzéseken 25 gólt rúgott. A legjobb eredményük két 5. hely, a vidék legjobbja cím birtokosa 2 alkalommal. Számos kitüntetése mellett 2011-ben a Nemzet Sportolói közé választották, barátjával és egykori játékostársával, Grosics Gyulával együtt.
“A fociban a gól a legszebb dolog, de az edzőm azt mondta, hogy mivel kiöregedtek a védőink, nekem kell hátra mennem. Természetesen nem örültem neki, de nem vitatkoztam vele, aztán egy év múlva válogatott lettem”
– nyilatkozott Buzánszky.
“Büszke vagyok rá, hogy a világ legjobb csapatában futballozhattam, amelyre azóta is mindenki emlékszik” – mondta a legendás játékos.
Buzánszky hozzátette: soha nem fordult meg a fejében, hogy külföldön futballozzon vagy edzősködjön, mert annyira szerette Magyarországot. “Egyszer például Floridában voltunk, de nekem olyan honvágyam volt, hogy átírattam a hazaútra szóló repülőjegyemet, így három nappal korábban jöttem vissza.”
Buzánszky Jenő egész karrierje során hű maradt a városához: tizenhárom évig, az 1960-as visszavonulásáig szerepelt az együttesben, ahol 330 fellépésén 25 gólt rúgott. Legnagyobb sikereit azonban a válogatott hozta meg neki. 1950 és 1956 között 49-szer ölthette magára a címeres mezt. Az Aranycsapat minden jelentősebb mérkőzésén ott volt a pályán. Tagja volt az 1952-ben olimpiai győztes csapatnak Helsinkiben. Egy évvel később Európa-kupát ünnepelhetett, majd részese volt az angolok elleni óriási 6-3-as győzelemnek is. 1954-ben, Svájcban világbajnoki ezüstérmet nyert.
1950 és 1956 között 49 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Tagja volt az olimpiai győztes csapatnak 1952-ben Helsinkiben. Játszott 1953-ban Londonban, Anglia ellen az évszázad (6:3) mérkőzésén. Az 1954-es világbajnokság mind az 5 mérkőzésen játszott, így a berni döntőben is, ahol ezüstérmet szerzett a csapattal.
A Testnevelési Főiskolán szerzett diplomát szakedzői tagozaton 1964-ben. Aktív pályafutását követően 1961-től 1972-ig edzőként dolgozott, majd a futball irányításában is részt vett a Komáromi, a Komárom-Esztergom Megyei, illetve a Magyar Labdarúgó Szövetségben betöltött technikai vezető pozícióin keresztül. Rengeteg sportvezetői megbízatásán túl 1993-tól kezdve, az MLSZ elnökségi tagja volt, az utánpótlás bizottság elnökhelyettese.
Buzánszky Jenő tudásával aktívan támogatta a magyar futballt, hiszen a KÉSZ Labdarúgó Akadémia „Új Utakon” programjának szakmai felügyelőjeként és védnökeként segítette az utánpótlás-nevelést.
A legendás Aranycsapat kezdő tizenegyéből utolsóként távozó Buzánszky Jenő 2015. január 11-én este 8 órakor hunyt el. Örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: hu.wikipedia.org, nemzeti sport online, pfla.hu
Fotó forrás 1: pfla.hu , 2: m4sport.hu
