Ma ünnepli a 79. születésnapját Dunai II Antal, az Életműdíjas olimpiai bajnok magyar labdarúgó, a 3x-os gólkirály, edző, sportedző, az Újpesti Dózsa örökös bajnoka. Kitűnő csatár, aki az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmet, majd az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző magyar válogatottnak. Igazi futball-legenda, az egyetlen magyar, aki két „nemesfém cipőt” (ezüst és bronz cipő) is szerzett az európai gólkirályok versenyében. Akinél senki sem játszott több mérkőzést, s nem szerzett több gólt az olimpiai futballtornák történetében.
1943. március 21-én született Garán, eredeti családneve a Dujmov. Dunai II Antal 1950-ben kezdett futballozni a Bajai Bácskában, a Duna-parti város közgazdasági technikumában érettségizett 1961-ben, nem mellékesen pedig az NB III-ban gólkirályi címet szerzett. Akadt olyan idénye, amelyben 30 gólig jutott. A Dunai fivérek a „kitűnő alapokat” a Bajai Bácska Posztónál Fekete-Kovács Győző edzőnek köszönhették.
1961 nyarán átigazolta a Pécsi Dózsa. 1961. augusztus 13-án győztes góllal mutatkozott be az élvonalban, a Győri ETO elleni mérkőzésen. Már pécsi korszakában kitűnt a tehetségével, Tichy Lajos így beszélt róla:
„Kiváló labdarúgó. Rövidesen a válogatottban lesz a helye, és ha így folytatja, nagyon sokra viheti. Gyorsasága, lövőereje, fejelő készsége, kapu előtti határozottsága és gólképessége nagy veszély minden védelem számára.”
1964 végéig maradt a pécsi lila-fehéreknél. A klubváltásáról azt mesélte később:
„Igazából az olimpián győztek meg, főleg Bene Feri, akivel egy szobában voltam, hogy az Újpesthez igazoljak. Érdekes, mert először a Ferencvárosba akartam menni, mert ott volt Albert és Varga is”
Dunai II Antal játszott, sőt kiválóan játszott az aztékok földjén, ahonnan aranyéremmel térhetett haza. 6 mérkőzésen 6 gólt jegyzett. Abban az évben, tehát 1968-ban, a legjobb magyarként 12. lett az európai Aranylabda-szavazáson. Úgy, hogy még mindig várnia kellett arra, hogy bemutatkozhasson az A-válogatottban! Európai legjobb játékosai közé választották, de még nem volt magyar válogatott!
Dunai II Antal 326 élvonalbeli bajnokiján 202-szer vette be az ellenfelek hálóját. 1969 tavaszán bejutott az Újpesttel a Vásárvárosok Kupája döntőjébe, majd hat hónappal később a Labdarúgás ankétján az Év csapatába. Az 1973–1974-es BEK-szezonban a legjobb négy közé jutott a lilákkal, s csak a későbbi győztes Bayern München tudta megállítani őket.
„Első válogatottsága alkalmából nagyszerűen megállta a helyét. Kivette részét a mezőnymunkából, gyakran húzott kapura, olykor a közelharctól sem riadt vissza. Remekbe szabott góljával a győzelem fő részesének bizonyult. Egy nagyon nagy helyzetben hibázott”
– írta róla a Képes Sport a csehszlovákok elleni bemutatkozása után, 1969 májusában. A 2:0-ra megnyert világbajnoki selejtezőn esett át a tűzkeresztségen a Népstadion 80 000 nézője előtt. Az 1960-as évtized honi futballjának örök rejtélye, hogy a debütálásakor a 27. életévét taposó olimpiai bajnok, 2x-es gólkirály (1967, 1968), európai ezüstcipős (1967) és bronzcipős (1968), aki 1970-ben is gólkirályi címet szerzett, miért nem kerülhetett be korábban a nemzeti tizenegybe(?). Csak egy magyarázata lehet: bővelkedett csatár fenoménokban a korszak magyar futballja, Albert, Farkas, Bene, Varga és Puskás Lajos is játszott a belsőcsatár posztokon.
Későn debütált, s viszonylag korán köszönt el a nemzeti tizenegytől: 1973. május 16-án viselte utoljára a címeres trikót. Összesen 31-szer szerepelt a legjobbak csapatában, és 9 gólt jegyzett a képviseletében.
Újpestről 1977 nyarán egy idényre a DVSC-hez szerződött. Bár tíz gólt rúgott a Loki szolgálatában, mégis be kellett érnie az NB II bronzérmével, mert a Hajdúság fővárosában hőn áhított feljutás nem sikerült. 1979 és 1981 között az újpesti Chinoinban futballozott, majd 1981 őszén az ausztriai Simmeringben.
Még aktív korában, 1976-ban megszerezte a Testnevelési Főiskolán a szakedzői diplomát, tudatosan készült a tréneri hivatásra.1978-tól 1979-ig az újpesti utánpótlás szakági vezetője volt. 1979 és 1981 között a lila-fehérek utánpótláscsapatánál volt állásban. Ezt követően közel egy évtizedet spanyol klubok kispadján töltött. 1993 és 1998 között az olimpiai válogatottat vezette, és együttesével kijutott 1996-ban az atlantai olimpiára. Párhuzamosan az UTE labdarúgó-szakosztálya igazgatói posztját is betöltötte (1995–1996). 1996-tól 1997-ig a DVSC mestere volt. 2001-ben az utánpótlás-válogatottnál vállalt feladatokat.
1985-ben az Újpest örökös bajnoka kitüntető címmel ismerték el a pályafutását. 1999-től az Ifjúsági és Sportminisztériumban miniszteri biztosként és tanácsadóként dolgozott. 2006-tól MLSZ szakmai alelnökeként tevékenykedik, tagja a MOB-nak is. 2013. március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át.
Halhatatlan Tagunk ma 79 éves, Isten éltesse sokáig! Kívánunk sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!
Forrás: mlsz.hu
📷 Fotó: 1. szovetseg.mlsz.hu / Fotó: Farkas József , 2. 24.hu
