Ezúton szeretnénk felköszönteni és nagyon boldog születésnapot kívánni DUNAI ANTALNAK, az Életműdíjas olimpiai bajnok magyar labdarúgónak, a 3x-os gólkirálynak, európai Ezüstcipős (1967), európai Bronzcipős (1968), 3x-os Magyar Kupa győztes focistának, az Újpesti Dózsa örökös bajnokának, edzőnek, sportedzőnek. A kitűnő csatár az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmet, majd az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző magyar válogatottnak. Igazi futball-legenda, az egyetlen magyar, aki két „nemesfém cipőt” (ezüst és bronz cipő) is szerzett az európai gólkirályok versenyében. Akinél senki sem játszott több mérkőzést, s nem szerzett több gólt az olimpiai futballtornák történetében.
1943. március 21-én megszületett (Dujmov) Dunai Antal, a Bács-Kiskun vármegyei kis faluban, Garán. A kis Anti a Bajai Bácska csapatában rúgta a labdát, de már akkor látszott a tízéves srácon, hogy valami mocorog a gyerekben. Dunai II. néven előbb az ország, később az egész világ megismerte a tehetséges, magyar futballistát.
Tizenhat éves korában a felnőttek között – orvosi engedéllyel – mutatkozott be, s 1960-ban a tizennyolc éven aluliak válogatottjának tagjaként UEFA-tornát nyert Bécsben. A sportsajtóban Dunai II. néven írtak róla, mert testvére, Dunai János is válogatott, olimpiai bronzérmes labdarúgó.
Az első osztályban tizennyolc évesen, a Pécsi Dózsában debütált, csapata az ő góljával győzte le a Győrt. Három évet töltött Pécsen, 1963-ban Tichy Lajos és Albert Flórián mögött harmadik lett a góllövőlistán.
Gólveszélyessége miatt felfigyeltek rá a válogatottnál is, s mivel abban az időszakban külön olimpiai válogatott is létezett, először az ötkarikás együttesbe hívta meg Lakat Károly mesteredző. A kiváló csatár már az 1964-es tokiói olimpia előtt a keret tagja volt, de végül nem nevezték. Négy évvel később Mexikóvárosban az aztékok földjéről aranyéremmel tért haza. 6 mérkőzésen 6 gólt jegyzett. Még abban az évben (1968) a legjobb magyarként 12. lett az európai Aranylabda-szavazáson úgy, hogy még mindig várnia kellett arra, hogy bemutatkozhasson az A-válogatottban. Európai legjobb játékosai közé választották, de még nem volt magyar válogatott. 1972-ben már Münchenben tagja volt a második helyen végzett csapatnak.
Az A-válogatottban 1969-ben mutatkozott be a csehszlovákok ellen és rögtön gólt is lőtt.
Részt vett az 1972-es Európa-bajnokságon, ahol a csapat negyedik lett. Későn debütált, s viszonylag korán köszönt el a nemzeti tizenegytől: címeres mezt 1973-ban húzta magára utoljára. A nemzeti együttesben 31 találkozón szerepelt, 9 gólt szerzett.
Még aktív korában, 1976-ban megszerezte a Testnevelési Főiskolán a szakedzői diplomát, tudatosan készült a tréneri hivatásra. 1978-tól 1979-ig az újpesti utánpótlás szakági vezetője volt. 1979 és 1981 között a lila-fehérek utánpótláscsapatánál volt állásban. Ezt követően közel egy évtizedet spanyol klubok kispadján töltött. 1993 és 1998 között az olimpiai válogatottat vezette, és együttesével kijutott 1996-ban az atlantai olimpiára. Párhuzamosan az UTE labdarúgó-szakosztálya igazgatói posztját is betöltötte (1995–1996). 1996-tól 1997-ig a DVSC mestere volt. 2001-ben az utánpótlás-válogatottnál vállalt feladatokat.
1985-ben az Újpest örökös bajnoka kitüntető címmel ismerték el a pályafutását. 1999-től az Ifjúsági és Sportminisztériumban miniszteri biztosként és tanácsadóként dolgozott. 2006-tól MLSZ szakmai alelnökeként tevékenykedik, tagja a MOB-nak is. 2013. március 15-én a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át.
Halhatatlan Tagunk ma 82 éves, Isten éltesse sokáig! Kívánunk sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!
Forrás: Nemzeti Sport
