Ezúton szeretnénk felköszönteni és nagyon boldog születésnapot kívánni DUNAI ANTALNAK, az Életműdíjas olimpiai bajnok magyar labdarúgónak, a 3x-os gólkirálynak, edzőnek, sportedzőnek, az Újpesti Dózsa örökös bajnokának!

A kitűnő csatár az 1968-as mexikóvárosi olimpián tagja volt az aranyérmet, majd az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmet szerző magyar válogatottnak. Igazi futball-legenda,az egyetlen magyar, aki két „nemesfém cipőt” (ezüst és bronz cipő) is szerzett az európai gólkirályok versenyében. Akinél senki sem játszott több mérkőzést, s nem szerzett több gólt az olimpiai futballtornák történetében. “Anti” sikereit, díjait csak hosszasan lehetne felsorolni… azért mi megpróbálunk néhány fontos mérföldkövet felidézni.

1943. március 21-én megszületett (Dujmov) Dunai Antal, a Bács-Kiskun vármegyei kis faluban, Garán. A kis Anti a Bajai Bácska csapatában rúgta a labdát, de már akkor látszott a tízéves srácon, hogy valami mocorog a gyerekben. Dunai II. néven előbb az ország, később az egész világ megismerte a tehetséges, magyar futballistát. Tizenhat éves korában a felnőttek között – orvosi engedéllyel – mutatkozott be, s 1960-ban a tizennyolc éven aluliak válogatottjának tagjaként UEFA-tornát nyert Bécsben. A sportsajtóban Dunai II. néven írtak róla, mert testvére, Dunai János is válogatott, olimpiai bronzérmes labdarúgó.

Az első osztályban tizennyolc évesen, a Pécsi Dózsában debütált, csapata az ő góljával győzte le a Győrt. Három évet töltött Pécsen, 1963-ban Tichy Lajos és Albert Flórián mögött harmadik lett a góllövőlistán.

„Kiváló labdarúgó. Rövidesen a válogatottban lesz a helye, és ha így folytatja, nagyon sokra viheti. Gyorsasága, lövőereje, fejelő készsége, kapu előtti határozottsága és gólképessége nagy veszély minden védelem számára.”

– Tichy Lajos

Gólveszélyessége miatt felfigyeltek rá a válogatottnál is, s mivel abban az időszakban külön olimpiai válogatott is létezett, először az ötkarikás együttesbe hívta meg Lakat Károly mesteredző. A kiváló csatár már az 1964-es tokiói olimpia előtt a keret tagja volt, de végül nem nevezték. Négy évvel később Mexikóvárosban az aztékok földjéről aranyéremmel tért haza. 6 mérkőzésen 6 gólt jegyzett. Még abban az évben (1968) a legjobb magyarként 12. lett az európai Aranylabda-szavazáson úgy, hogy még mindig várnia kellett arra, hogy bemutatkozhasson az A-válogatottban. Európai legjobb játékosai közé választották, de még nem volt magyar válogatott. 1972-ben már Münchenben tagja volt a második helyen végzett csapatnak.

Részt vett az 1972-es Európa-bajnokságon, ahol a csapat negyedik lett. Későn debütált, s viszonylag korán köszönt el a nemzeti tizenegytől: címeres mezt 1973-ban húzta magára utoljára. A nemzeti együttesben 31 találkozón szerepelt, 9 gólt szerzett.

Halhatatlan Tagunk 81 éves, Isten éltesse sokáig! Kívánunk sok egészséget és nagyon sok boldog születésnapot!

📷 Fotó forrás: Nemzeti Sport