„Kenu lapát, fakanál és gitár…” Ma lenne 77 éves WICHMANN TAMÁS (Budapest, 1948. február 4. – Budapest, 2020. február 12.) a Prima díjas, 9x-es világ- és 3x-os Európa-bajnok, 2x-es olimpiai ezüstérmes és 1x-es bronzérmes, 37x-es magyar bajnok kenus. Sportnagyságunk határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette.
„Eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből is lehet valami nagyot alkotni. Talán többeknek erőt is adtam azzal, amit elértem. A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez azóta is így van.”
Hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta. Mint később mondta, súlyos csípősérülése miatt alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt.
1966-ban Berlinben már második lett a felnőtt világbajnokságon C-1 1000 méteren. Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2 1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu egyesben 1000 és 10 000 méteren. 1970-től állandó résztvevője volt a világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta Koppenhágában 10 000 méteren, majd ezt követően sorra nyerte a világbajnoki címeit egészen 1982-ig.
Az ötkarikás aranyérem azonban sajnos nem jött össze neki, pedig négy olimpián is szerepelt. Kétszer olimpiai ezüstéremmel (1968, 1972), egyszer pedig bronzéremmel tért haza (1976).
A sportember 1978-ban UNESCO fair play díjat is kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.
A Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének egykori tagjaként, mindig is nagy lelkesedéssel fordulat a fiatalok motiválása felé, mely egyik fő küldetése és célja egyesületünknek. Wichmann Tamás igazi történet mesélőnk volt, akit áhítattal hallgatott a nagy közönség. Mindig emlékeztetett arra, hogy bárki elérheti az álmait, mindenki sikeres lehet az életben, csak célokat kell állítani, kitartás és akaraterő kell hozzá.
72 éves korában, hosszú betegséget követően ment el Wichmann Tamás.
Örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: nemzetisport.hu, wikipedia, 📷 origo.hu / MTI – Pálfai Gábor
