50. születésnapján köszönthetjük „Halhatatlan” Tagunkat, bár csak 4 évente (szökőévben) jön el ez a pontos dátum, hiszen február 29-én született Kovács Katalin, de mivel idén nincs 29-e, így ma ünnepli születésnapját.
„Gyerekkoromban nagyon nem szerettem ezt, mert mindig megkaptam, hogy neked nincs is születésnapod, de azért felköszöntünk – mesélte a Magyar Távirati Irodának adott interjúban az ünnepelt. – Felnőttként aztán ez megváltozott, most már általában két napig tart az ünneplés, mert van, aki 28-án, van, aki elsején köszönt, ezt jobban élvezem.”
Kati pályafutása azzal kezdődött 1987-ben, hogy levitték a Spartacus vízitelepére, ahol a két nővére már sportolt. Hamar egyértelművé vált, hogy számára a vízitelep lesz az a hely, ami meghatározza egész életét, sport karrierjét.
„Tesi tagozatos általános iskolába jártam, ami akkor azt jelentette, hogy egyrészt mindennap volt testnevelésóránk, ez ma már nem kuriózum, de akkor az volt, másrészt negyedik osztályban kellett választani egy sportágat, amelyet az ember rendszeresen űz. Így kerültem a vízitelepre – idézte fel a kezdeteket. – Egyébként a tesi tagozat miatt, és mert volt egy nagyszerű testnevelőtanárom, egy csomó sportágat kipróbálhattam. Kosaraztunk, tornáztunk, futóversenyekre jártunk, koriztunk. Nagyon szerettem volna korcsolyázni is, de mivel messze volt a műjégpálya, erre nem volt lehetőségem. Egyszerűbb volt a testvéreimmel kajakedzésre járni, de nem volt bennem hiányérzet emiatt. Örülök, hogy kajakos lettem!”
Ahogy fogalmazott, nagyon szerette a vízitelep közegét, ahol mindig jól érezte magát, s bár télen, hidegben kezdett edzeni, inspirálta, hogy nála idősebbekkel készülhetett, ráadásul a társai ajnározták, a szeretetükkel „bombázták”. Számára először már az is nagy sikernek számított, hogy a hajóban maradjon. Mai napig azt vallja, hogy a legfontosabb egy gyerek számára a sportban, hogy érezze jól magát. Ő mindig így érezte magát a vízitelepen, a hajóban és ebben a sportágban. Hálás azért, hogy ide sodorta az élet.
A pályafutásában 19 éves korában jött el a fordulópont, miután leérettségizett, mikor lehetőséget kapott Fábiánné Rozsnyói Katalin mesteredzőtől, hogy vele készüljön egy olyan csoportban, amelyben ott volt például a nagy előd, Kőbán Rita is. Ahogy fogalmazott, onnantól nem volt linkeskedés, lógás, hiányzás az edzésről, teljesen más szemléletű csapatba került. Igazán 1997/1998-ban érezte meg, hogy lehet keresnivalója a sportágban, utóbbi évben nyerte az első felnőtt világbajnoki címét.
„Akkor kijutottam az első Európa-bajnokságra, vb-re, és elkezdtek jönni a sikerek. Először persze csapathajókba akartam bekerülni, aztán szép lassan láttam, hogy elérhető az egyéni világelsőség is. Hogy miért tudtam minden hajóosztályban sikeres lenni? Ezt egyrészt az edzőimnek köszönhetem, akik kisgyerekkoromban megtanítottak párosban, négyesben kajakozni, nagyon sokat mentem ilyen egységekben. Ami pedig az egyest illeti: mindig is maximalista emberekkel voltam körülvéve, Kati néni is ilyen volt, a szüleim is, én pedig egy idő után úgy éreztem, egyéniben is meg kell mutatnom, hogy mit tudok. Aztán ez már önmagammal szemben is elvárás lett”
– elevenítette fel Kovács Katalin az M4 Sport cikkében. Akkoriban még nem gondolta, hogy ő egyszer odaérhet egy válogatottba, egy világversenyre. Bevallása szerint tényleg azért járt le az edzésekre és kajakozni, mert nagyon jól érezte magát. Imádta a társaságot, a közeget, jó volt a csapat és nagyon szerette a nyarakat a Kis-Dunán. 1995-ben kapott egy lehetőséget, mikor Rozsnyói Katalin megkérdezte tőle, hogy lenne-e kedve párosban kipróbálni Ritával. Itt indult el minden.
A sokak által kajakkirálynőnek nevezett versenyző 1998-ban, Szegeden, K-4 200 méteren nyerte világbajnoki címei közül az elsőt és 2011-ben, ugyancsak a Maty-éren ünnepelhette az utolsót is, K-2 200 méteren.
„Minden érem mögött rengeteg munka volt. Minden alkalommal, amikor sikerült felállnom a dobogó tetejére, úgy éreztem, hogy ez a világ legjobb érzése, és azt kívántam, soha ne múljon el. Ha mégis ki kellene emelnem valamit, akkor a 2005-ös és 2006-os évet mondanám, talán akkor voltam a csúcson, akkor jöttek a legkönnyebben a győzelmek. Csapathajókban versenyeztem, először párosban Natasával (Douchev-Janics Natasa), aztán négyesben is, és hihetetlen érzés volt, hogy akár edzésen, akár versenyen ültünk be, repült alattunk a hajó. Azt éreztük, hogy verhetetlenek vagyunk, nagyon szép két év volt”
– mondta. A 2005-ös zágrábi vb-ről három, a 2006-os szegediről pedig hat aranyéremmel távozott. Saját bevallása szerint ezek az évek voltak a „legkönnyebbek”, a legkönnyedebbek. Ez volt talán a pályafutása csúcs időszaka. Azonban a 2008-as az egyéni olimpiai 4. helyezés számára csalódás volt, nem ment a hajó, nem úgy működtek az izmai, ahogy kellett volna. Olimpiai bajnok esélyesként szállt be az egyes hajóba, de „csak” negyedikként szállt ki. Bár csalódottan érezte magát, de (szerencsére) sok ideje nem volt magába roskadni, mivel ezt követően mentek még Natasával K2-ben. Úgy érezte, ha akkor ott nem sikerül nyerniük, nem tudott volna kiszállni a hajóból.
Fantasztikus érzésnek élte meg azt is, mikor a negyedik olimpiájára kijutva végre K4-ben is olimpiai aranyérmet tudtak nyerni, a korábbi 3 olimpiai ezüstérem után. Talán pont ezzel került fel végleg a „Királynőre a korona”.
Hozzátette: minden olimpiára győzni ment, s ezért akkor voltak ugyan rossz érzései egy-egy második hely után, most már a három aranya mellett nagyon büszke az öt ezüstre is, és arra, hogy többszörös világbajnok tudott lenni egyesben. Úgy emlékszik vissza sportkarrierjére, amire a legbüszkébb, hogy minden világbajnokságáról és Európa-bajnokságról aranyéremmel tért haza, egészen 2013-ig.
A sportkarrierjére visszatekintve Kovács Katalin azt mondta, kereknek érzi azzal együtt is, hogy sokan értetlenül fogadták, amikor 2014-ben, első gyermeke születése után még visszatért.
„Akkor úgy éreztem, hogy még van bennem erő, motiváció és hittem abban, hogy újra sikeres tudok lenni. Ha nem csináltam volna végig azt a két évet, akkor lenne bennem hiányérzet, azt gondolnám, hogy én is ott lehettem volna a 2016-os riói olimpián, aranyérmet nyertem volna és bánnám, hogy nem készültem fel. Így viszont minden tiszta: azt a játékot nem én nyertem, pont. Összességében nagyon büszke vagyok a pályafutásomra és nagyon jó, amit ez a sport nekem adott”
– hangsúlyozta.
Kovács Katalin 2016-ban vonult vissza a versenyzéstől, először a Rio-i olimpia utánra tervezte, de mivel a szegedi válogatón nem került be az utazó csapatba, így előbb került sok a visszavonulásra. Ekkor még nagyon kavarogtak benne az érzések ezzel kapcsolatban, de végül meglepően hamar le tudta zárni ezt a hosszú sportkarriert, ezt a csodás időszakot, amiben hatalmas segítség volt férje és az akkor 2,5 éves kislánya. Azóta is a sportban tevékenykedik, először volt klubja, a Honvéd PR-igazgatójaként dolgozott, majd már több mint öt éve a róla elnevezett sukorói kajak-kenu akadémia vezetője.
„Mindenképpen szerettem volna a sport közelében maradni, de nem edzőként, inkább a háttérben. Nagyon élvezem a mostani munkámat, büszke vagyok a mögöttem álló kreatív akadémiai csapatra, amellyel együtt dolgozom, s amelynek újabb és újabb ötletei révén folyamatosan fejlődünk. Háromszázötven gyerek jár napi szinten hozzánk sportolni, jól érzik magukat, jó közösségben, jó nevelőkkel töltik az idejüket, ez a legfontosabb. Ha valaki öt éve megkérdezte volna, hogy mit szeretnék kihozni az akadémiából, akkor, ha tudtam volna, ezt meséltem volna el, ahol ma tartunk”
– fejtette ki.
Kovács Katalin úgy fogalmazott, bár az 50-es szám egy kicsit ijesztő számára, nagyon boldog „csodacsaládjával”, a két gyönyörű kislányával, akiket a férjével, a sportállamtitkárságot vezető Schmidt Ádámmal nevelnek, és arra törekszik, hogy minél több időt tudjon még velük tölteni. A kerek születésnapját is a társaságukban ünnepli egy családi síelés keretében.
M4 Sport csatornán készült személyes interjú videója Kovács Katalinnal:
Magyar Kajak-Kenu Szövetség YouTube videója Kovács Katalinnal, amiben többek között arról is beszél, hogy amíg versenyzett, addig az elért fantasztikus eredményeire volt büszke, de ma már nem ebben él. Manapság a családjára büszke, férjére, gyerekeire és az ő harmonikus családi életükre. A családtól minden olyan szeretetet megkap, amire valaha is vágyott.
Forrás & fotó: Magyar Kajak-Kenu Szövetség YouTube csatorna, M4Sport.hu
Média megjelenések a témában:
https://m4sport.hu/cikk/2026/02/28/orulok-hogy-kajakos-lettem-50-eves-a-kajakkiralyno-kovacs-katalin
https://www.origo.hu/sport/sport-egyeni/2026/02/kovacs-katalin-50-eves-interju-kajakkiralyno
https://www.nemzetisport.hu/kepessport/2026/02/a-kozosseg-ereje-a-fontos-otveneves-kovacs-katalin
https://olimpia.hu/hirek/isten-eltesse-a-kajakkiralynot
