Vészterhes történelmi időszakban nőként, zsidó származással az ELSŐ MAGYAR NŐI olimpiai bajnokká válni?
Nem volt könnyű feladat, de élt egy nő, aki gondolt egy nagyot, a zongorát tőrre cserélte, és életre-halálra menő harcokat vívott a páston és azon kívül is.
34 éve hagyott itt minket ELEK ILONA (Budapest, 1907. május 17. – 1988. július 24.) a 2x-es olimpiai bajnok (1936, 1948), olimpiai ezüstérmes (1952), 6x-os világbajnok, 5x-ös Európa-bajnok, 10x-es magyar bajnok tőrvívónk, Egykori Halhatatlan Tagunk.
Elek Ilona – ahogyan a környezete hívta őt: „Csibi” – már egészen fiatalon beleszeretett a tőrvívásba. A nagy előd, Tary Gizella nemzetközi vívóeredményei lenyűgözték, így ő is tőrt ragadott, bármennyire is furcsa dolognak számított ez a közvélekedésben akkoriban egy nőtől.
Bár eredetileg zongoraművésznek készült, mégis rábeszélte a húgát, Margitot, hogy a szüleiktől zeneórákra kapott pénzből vegyenek inkább vívófelszerelést, és iratkozzanak be a vívóegyesületbe. Megpróbálták titokban tartani, mert az iskolában nem nézték jó szemmel, hogy lányok “férfias” sportokat űzzenek. Első sikereik nyomán rögtön felkapta őket a sajtó, igaz, ők dicséret helyett intőt kaptak.
De ez sem szegte kedvét, sőt olyannyira komolyan vette a vívást, hogy a zongorázást is abbahagyta érte. Amikor ugyanis felvették a Zeneakadémia zongora szakára, az iskolaigazgató közölte vele, hogy ha zongorázni akar, felejtse el a vívást. A vívószövetség vezetője viszont rábeszélte Csibit, hogy inkább a zongora mellől álljon fel, és a vívást folytassa, mert ahogyan ő fogalmazott:
“Olyan vívó, mint Csibi, száz évben, ha egy születik“.
Így hát Ilona a válogatott edzőjénél, Italo Santellinél folytatta sportolói karrierjét, és 21 évesen már az olimpiai csapat tartalékosa volt.
Bármennyire is fontos szerepet játszott az életében a zenélés, a pást volt az igazi terepe. Ilona bár egyre-másra szerezte az érmeket és a sikereket a különböző versenyeken, az 1929-es nápolyi Európa-bajnokságra mégsem akarták kivinni, az indoklás szerint spórolásból. Végül édesapja a konyhapénzből fizette ki a költségeit, hogy Ilona mégis mehessen, a lány pontszerző helyen végzett. Ugyanebben az évben a magyar bajnokságon ezüstérmet szerzett.
Igazságérzetét soha nem tudta félretenni, így amikor húga versenyén rosszul ítélt a bíró, Ilona kinyilvánította véleményét, a bíró pedig ezért 2 évre eltiltotta a versenyzéstől, ezzel a vívónő lemaradt az áhított 1932-es Los Angeles-i olimpiáról. Csibinek azonban az eltiltás sem szegte kedvét. Továbbra is edzett minden hajnalban és este, a köztes időben pedig dolgozott, hogy finanszírozni tudja sportolói karrierjét.
Az eltiltás leteltével Ilona az 1933-ban Budapesten megrendezett Euróba-bajnokságon már újra versenyezhetett, meg is nyerte. Az 1934. évi varsói világbajnokságon szintén első helyezett lett, annak ellenére, hogy a vívószövetség megint csak nem akarta indítani a vívónőket a versenyen, arra hivatkozva, hogy nem akarják kockáztatni a férfi vívók jó hírnevét – de Ilona rácáfolt a félelmekre.
Zsidóként kitiltották, elégtételként olimpiai bajnok lett
Karrierje egyre ívelt felfelé, de a történelem közbeszólt. Nemcsak női mivolta, hanem zsidó származása miatt is nehéz volt érvényesülnie. 1936-ban a berlini olimpia előtt ugyanis Elek Ilonát származása miatt kizárták a Honvéd Klubból, így egy másik klubban, sokkal rosszabb körülmények között volt kénytelen felkészülni a versenyre. Ő azonban ott is bizonyított: Az 1936-os olimpián történelmi aranyérmet szerzett, hiszen ő volt az ELSŐ NŐ, aki nyerni tudott MAGYAR színekben. Győzelmét különösen rosszul fogadták a német szervezők, mivel éppen a német versenyzőt, Helen Meyert utasította maga mögé a döntőben.
Zsidó származása miatt a második világháború éveiben nem versenyezhetett, sőt bujkálva kellett túlélnie ezt az időszakot. Vészterhes idők voltak, de Csibi nemcsak saját életét mentette, hanem a vívószövetség korábbi vezetőjét is megvédte a halálos ítélet végrehajtásától. Sédey Gyuláért kegyelmi beadványt készített, és mindenhol közbenjárt az érdekében, ahol csak tudott. Végül sikerrel járt, és Sédey kegyelmet kapott. A kitiltás után 1946-ban állhatott legközelebb pástra, és nem is akármilyen sikerekkel robbant be újra a köztudatba. 1948-ban a londoni olimpián újra aranyérmes tőrvívóként állhatott a dobogóra. Hihetetlen erőfeszítéseiért és eredményeiért 1951-ben neki ítélték a létező legnagyobb nemzetközi vívódíjat, a Feyerick-vándordíjat, az indoklás szerint eredményei mellett “Szelleméért, amellyel a vívás érdekében küzdött, még a legnehezebb körülmények között is.”
12 évvel később Londonban is felállhatott a dobogó tetejére, majd 1952-ben Helsinkiben csak a részrehajló zsűrielnök ítélete fosztotta meg a harmadik sikerétől, így ezüstérmes lett. A Helsinkiben történtekért, úgy döntött “revansot” vesz a melbourne-i olimpián (1956), de arra végül már nem került sor, mert ne engedték, hogy kiutazzon.
Nemcsak sportolóként, hanem emberként is különleges volt, amit bizonyított azzal is, hogy 1956-ban saját lakásán bújtatta azt a politikai vezetőt, aki nem engedte indulni őt a Melbourne-i olimpián.
Sikereit számos módon elismerték. A női vívók közül ELSŐKÉNT Ő kapta meg a Feyerick-vándordíjat és ő lett a Nemzetközi Vívó Szövetség első női tiszteletbeli tagja. Megkapta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság érdemrendjét és beválasztották a női sportolók Hírességek Csarnokába.
Mivel Elek Ilona a Zeneművészeti Főiskolán végzett, sportolói tevékenységének befejezése után visszatért a zongorázáshoz és zeneszerzéshez. Sok táncdalnak volt a zeneszerzője, többek között Szécsi Pál „Nem tudja a jobb kéz” című dalának is, illetve Ő írta az 1959. évi budapesti vívó-világbajnokság indulóját, majd az úgynevezett labdarúgó-indulót is.
Ilona úgy emlékezett életének fénykorára, hogy:
“Balszerencsések voltunk, mert a sokat emlegetett két olimpiai aranyérem között a világtörténelem egyik legvéresebb szakasza zajlott le. Hosszú időn keresztül sem világbajnokságon, sem nemzetközi versenyen nem vehettünk részt. Hogy mit érhettünk volna el akkor? Ez ma már a múlté…”
örökkön örökké Halhatatlan… 🖤
Forrás: hu.wikipedia.org, nlc.hu, Fotó forrás 1: nemzetisport.hu, 2. nlc.hu MTI/Seidner Zoltán
