EMLÉKEZÜNK HALHATATLAN LEGENDÁNKRA! Egy olimpiai bajnok és 2x-es olimpiai ezüstérmes, aki az egyik ezüstérem megszerzése előtt „néhány hónappal korábban még az életéért küzdött”.
Ma 15 éve, hogy már nincs közöttünk ZSIVÓTZKY GYULA (1937. február 25. – 2007. szeptember 29.), a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett, olimpiai bajnok (1968), 2x-es olimpiai ezüstérmes (1960, 1964), Európa-bajnok (1962), 13x-os magyar bajnok atléta, sportvezető. A kalapácsvetés világcsúcsát 2-szer, Európa-csúcsát 7-szer javította meg. 1958-tól 1982-ig tartotta kalapácsvetés magyar rekordját.
A 200 kórházban eltöltött naptól a 8 centméterrel megnyert olimpiai aranyéremig!
Csermák József Helsinkiben aratott győzelmén felbuzdulva tizenöt évesen kapott kedvet Zsivótzky Gyula a kalapácsvetéshez. A gimnáziumban két évvel idősebb társával együtt kezdte a sportágat, majd önmagát edzette, és önmagának készített kalapácsot Kiskunfélegyházán. 1955-ben már a negyedik volt a magyar bajnokságon, 1956-ban pedig már a válogatott keret tagja is lett. A nemzetközi mezőnyben a stockholmi Európa-bajnokságon (1958) mutatkozott be, ahol egyből 3. helyezett lett. Az 1960-as római olimpiáról ezüst éremmel tért haza. A következő Eb-n, 1962-ben Belgrádban már a kontinens legjobbja volt, és országos bajnokként, illetve világranglista élén állva komoly reményekkel készült a tokiói olimpiára. Ám 1963-ban (alig 1 évvel az olimpia előtt) súlyos gyomorműtéten esett át (egy gyermekkori operációból visszamaradt rendellenességbe csaknem belehalt!), 200 napot töltött kórházban és 27 kg-ot fogyott. Az olimpia évében, 1964 februárjában volt a 3. műtéte, majd fantasztikus akaraterejének köszönhetően, mégis visszatért a dobókörbe! Sőt, júniusában 66,66-os eredménnyel már megnyerte a magyar bajnokságot, ezt követően szeptemberben kijutott a tokiói olimpiára és újabb ezüstérmet szerzett hazánknak, ami a körülmények ellenére számára csalódást jelentett.
A műtét utáni „újrakezdésről” így beszélt:
„Nem dobáltam kalapácsot, az összeszabdalt hasizmaim ezt nem engedték volna meg, hanem csak futottam. 100 métert – többre nem telt az erőmből. De újra elkezdtem. Fokozatosan, lassan, keserves munkával készítettem fel magam a visszatérésre. Erősítettem a hasizmomat, bordásfalon függeszkedve emelgettem a lábam, aztán tízkilós homokzsákot erősítettem rá és egyre többször ismételve végeztem a gyakorlatot.”
– Zsivótzky Gyula
Vágyott az olimpiai aranyéremre, amire jó esélye volt, ugyanis első magyarként 70 méter fölé jutott, sőt, évről évre javult, olyannyira, hogy világcsúcsot is dobott. A régi példakép, Csermák József lett az edzője, a gyümölcsöző együttműködésnek 1968-ban Mexikóban, a harmadik olimpiáján, végre teljesült az álma és olimpiai bajnok lett!
De hogy?! Legnagyobb riválisa, Romuald Klim kilenc alkalommal győzte le az olimpia előtt, ám a legfontosabb pillanatban Zsivótzky felül tudott kerekedni a szovjet versenyzőn – mindössze nyolc centivel.
Még egy olimpiát vállalt, 1972-ben ötödik lett, a következő évben diplomázott, mint testnevelő tanár. Sportvezetőként számos tisztséget betöltött, óriási köztiszteletnek örvendett, a Nemzet Sportolója lett, 2006-ban egy kisbolygót neveztek el róla.
Két fia, Gyula és Attila is sportoló lett, előbbi futballista, utóbbi szintén atléta.
70 éves korában, rákbetegség következtében hunyt el.
Ma Zsivótzky Gyulára emlékezünk, a Halhatatlan Sportolók Egyesületének Legendájára (1995 óta), az első 70 méter felett teljesítő magyar kalapácsvetőnkre, akit beválasztották a XX. század 100 legjobb atlétája közé (IAAF).
Örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: olimpia.hu
📷 Fotó forrása 1. sportagvalaszto.hu, 2. blikk.hu / fotó: Profmedia-Reddot
