Ma 101 éve született a halk szavú, fantasztikus képességű, világhírű magyar labdarúgó, Hidegkuti Nándor (eredeti nevén Dvoracsek), Halhatatlan Legendánk, becenevén “Öreg” (Budapest, 1922. március 3. – 2002. február 14.), az Aranycsapat kiemelkedő csatára, olimpiai bajnok (1952), világbajnoki ezüstérmes (1954) focista.
69 válogatott mérkőzésen 39-szer talált a kapuba (1945 és 1958 között), a feledhetetlen „évszázad mérkőzésén”, a londoni 6:3-as meccsen mesterhármast szerzett (Ő lőtte az első, a második és a hatodik gólt is) Anglia ellen a Wembley Stadionban 1953. november 25-én. Hivatalos posztja: hátravont középcsatár.
A Hidegkuti Nándor Stadion elnevezése aligha véletlen: 302 meccsen 202 gólt szerzett kék-fehér mezben 1947 és 1958 között, klubjával tízszer szerzett érmet. Háromszor bajnok, hatszor ezüstérmes, egyszer harmadik volt az MTK ebben az időszakban. 1953-ban az „Év labdarúgója” lett.
„Soha nem bántam meg, hogy a kék-fehér mezt húztam magamra, s abban az egyesületben játszhattam, ahol Orth, Molnár, Titkos, Sas, Kalmár rúgta egykoron a labdát. Az MTK híres volt szép stílusáról, s nekem megfelelt ez a játékfelfogás a lapos, pontos adogatások, szellemes húzások, az ötletes, színes futball”.
Az MTK örökös bajnoka, a klub örökös tagja, 1988-ban az MTK centenáriumán jubileumi aranygyűrűt kapott. Budapest posztumusz díszpolgára. Az „Öreg” mellszobra, Boros Péter szobrászművész alkotása a stadion VIP termében látható Orth György és Brüll Alfréd szobrával együtt.
Azt mondják: aki jó futballista volt, abból még nem lesz okvetlenül sikeres edző. Nos, ő a kispadon is nagyot alkotott. Pályafutását követően Hidegkuti a Fiorentina szakvezetőjeként 1960-61-ben olasz-kupát nyert, majd Kupagyőztesek Európa-kupája győztes lett, a következő évben pedig ezüstérmes (1961).
Csodálatos pályafutás, játékosként és edzőként is kiemelkedően sikeres karrier. A magyar futball tragédiája, hogy mégsem lehetett maradéktalanul boldog – ha egy személyes megjegyzést lehet tenni, 1994-ben egy televíziós műsor felvétele után együtt utaztunk Óbuda felé a 106-os buszon. Nándi bácsi mondta akkor a németek ellen 3:2-re elveszített vb-döntőről:
„Már negyven éve lefújták azt a meccset, de még ma is, hetente egyszer az éjszaka közepén verítékezve arra ébredek, hogy ott vagyok Bernben, zuhog az eső, próbálok egyenlíteni, de nem megy… Sohasem tudom feldolgozni, hogy elveszítettük a döntőt.”
Egyéni elismeréseit hosszú hosszú sorokon keresztül lehetne csak felsorolni, néhányat felidézünk közülük: 1951 – Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozat, 1951 – A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója, 1953 – Az év labdarúgója, 1988 – MTK Örökös Bajnok, Örökös tag, 100 éves MTK jubileumi aranygyűrű, 1993 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje. 1994 – FIFA érdemrend, 1995 – Magyar Olimpiai Bizottság érdemérem, 2001 – 100 éves MLSZ – Magyar Labdarúgó Szövetség emlékérem.
Hidegkuti Nándor az Aranycsapat kivételes képességű középcsatára, a magyar labdarúgás legkiválóbb játékosainak egyike. Sokoldalúságára jellemző, hogy a válogatottban a támadósor valamennyi helyén szerepelt. Igazi „működési területe” a hátravont középcsatár szerepköre volt. Fénykorában a világ legjobb támadói között emlegették. Technikailag és taktikailag tökéletesen képzett, rendkívül ötletes, munkabíró, gyors és fejjátékban is igen jó labdarúgónak bizonyult. Sikerekben gazdag pályafutásának egyik érdekessége, hogy harmincadik életévén túl „érett be”. Ekkor derült ki, hogy a mezőnyjátékban képes a legnagyobb és leghasznosabb teljesítményre. Bozsik és Puskás (szintén Halhatatlan Legendáink) mellett a válogatott csapat egyik karmestere lett. Ez a feladat azonban nem csökkentette játékának eredményességét. Ebben a szerepkörben ért el három gólt az élete legkiemelkedőbb játékát jelentő, 1953. november 25-i, Anglia elleni 6:3-as találkozón. „Az évszázad mérkőzése” mellett még két alkalommal szerzett három-három gólt (1947-ben Bulgária ellen: 9:0 és 1951-ben Finnország ellen: 8:0).
Hidegkuti Nándor 80 éves korában, szív- és keringési elégtelenség következtében hunyt el 2002. február 14-én. Végső nyughelye az Óbudai temető Nemzeti Sírkert részén található.
Örökkön örökké Halhatatlan…
Forrás: hu.wikipedia.org, mtkbudapest.hu, nemzetisport.hu
📷 fotó forrás: 1. szovetseg.mlsz.hu, 2. wikimedia.org
